44. fejezet

Jó napot!-mondtam elég ridegen ahhoz, hogy lesápasszam szegény középkorú barátunkat. 

-Szervusz. Fiam,-épp belekezdett volna valamibe, de látta, hogy nem nagyon vagyunk vevők a bájcsevegésre azok után ami történt, ezért gyorsan magába fojtotta a mondandóját, és csak ennyit mondott: Hoztam egy csokor tulipánt, rózsaszínt, mert az kiemeli a szép arcod Zsófi....na meg mostmár Haven-ét is. Hova tehetem?

-Csak szúrja bele egy tetszőleges vázába...valamelyikbe, amelyik kiemeli az ön arcát.-mondtam gúnyosan. Erre fogta magát és belehelyezte a fehér színű vázámba, amiben azok a vörös rózsák voltak, amiket Harry-től kaptunk.

-A fehér mindenhez megy.-mondta.-Sziasztok. Nem zavarok soha többet. Vagyis szerintem az korrekt, ha az unokámat felköszönöm minden évben, nemde!?

-Szerintem egy üdvözlőlap is megteszi...-mondta Harry lekezelően.-És az ajándékot meg feladhatod a postán. Szia.-zárta le a témát. Ezzel az apja bólintott és távozott a kórteremből. Ezek után Harry-vel hosszasan ültünk némán, és a tekintetünk vagy egymásra, vagy Haven-re szegeődött. Miután észeltük ezt a kínos szituációt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. Haven-t befektettem a "tolóágyba", én nagynehezen felálltam, és elindultunk körbe-körbe a folyosón. Kb. a 15. körnél, amikor visszaértünk, kettőt találhattok, hogy kik vártak minket.  Persze, hogy a fiúk, a barátnőikkel/immel, együtt. Bevonultunk lármásan a szobába, a többi beteg örömére, és hosszan ecseteltem nekik a "véresen"(szóvicc) komoly történetemet, Haven születésével és az elmúlt pár napról. Mindenki hozott valami cukiságot a babának. Zayn és Perrie egy rózsaszín cumit, amibe bele volt írva Haven TELJES neve, Liam egy rugdalózót(lány híján egy batman-eset sikerült összekaparnia), Louis és Eleanor egy stresszlabdát(haha nagyon vicces), és nagy meglepetésemre Niall tök egyedül volt, Lili sehol, és mellesleg ő egy nagyon édes csörgőt hozott. Nagyon jól éreztem magam a társoságukban, bár amikor Louis kitalálta, hogy dobálgassuk a babát, akkor kicsit kiakadtam, és egy kicsit elküldtem melegebb éhajlatra, de nem sértődött meg, mert szerintem ő is érezte, hogy kezd kicsit sok lenni. Perrie-vel volt egy komolyabb beszélgetésem a mosdóban a házasság komolyságáról, meg arról, hogy nem kell rögtön gyereket vállalni úgy, ahogy mi tettük, de megnyugtatott affelől, hogy ő még egy ideig szeretné építgetni a karrierjét, és nem akar olyanná válni, mint Snooky, aki szülés után kb 1 évvel már új évadot forgat a Snooky és JWOW-ból. Szóval a baba téma tabu. Röpke 3 óra után elküldtem a népet, mert kaja tájm volt Haven-nek és ahhoz ugye csönd kell és nyugalom. Mikor megtápláltam méhem gyümölcsét, Harry-től is búcsút vettem, mert este mennek stúdiózni a fiúkkal. Magamra maradtam Haven-nel. Szoknom kell ezt az érzést, mert oké, hogy Harry a legtöbb időt, most velünk tölti, de a banda nem oszlott fel, és nem is fog. Ha miattam bármi is történne az 1D-vel akkor én véget vetnék az életemnek, de ezt Harry is jól tudja. Directioner voltam/vagyok, szóval a zenéjükért élek gyakorlatilag. Elárulom, hogy az új dalokat néha elénekli nekem Harry. IMÁDOM őket, szóval érdemes lesz várni rájuk csajok. 

Olyan este 11 körül, mikor Haven is hajlandó volt elaludni a kornyikálásomra(tényleg bűn rossz a hangom), akkor én is nyugovóra tértem. De reggel könnyes szemmel, hidegrázással, és verejtékezéssel keltem. Rosszat álmodtam, rossz előérzeteim voltak. Azonnal felhívtam aput, hogy anyu jól van-e. Sajnos a megérzésem nem csalt.....anyu itt van a kórházban.

Jön az új fejezet... Be Excited.

43. fejezet

-Szia kicsim!-nyitott be anyu.

-Hali Mami!-köszönök vissza.

-Khm. Már te is Mami vagy.-mondja anyu mosolyogva. 

-Igen.-válaszoltam.-Szeretnéd megismerni személyesen az unokád?-kérdeztem.

-Hát figyelj...Naná!!

Ezzel oda kísértem a kiságyhoz. Reakció: É...des...Istenem.

Hát igen...Haven írtó cuki. Majd ha nagyobb lesz, tuti személyesen csinálok róla egy portfóliót. Na mindegy. Anyu hozott nekem egy bödön húslevest, így azt falatoztam. Még mindig anyué a legjobb, és ez vitathatatlan. Jesszus! Nekem tudnom kéne főzni. Hoppá-hoppá...Haven nem ehet egyfolytában konzerves bébi kaját! Haza megyek, és ameddig csak szoptatom a picit, kikupálom magam mester szakáccsá. Anyu kb. 1-2 órát volt bent velem, meg Havennel, és aztán leváltotta Harry. Harry és én túlestünk az első pelenkázáson. Harry véleménye a pelenkázásról: "Életemben nem láttam még ilyen cuki popót! És sosem gondoltam volna, hogy egy ekkora gyerek EKKORÁT tud kaksizni." Az én véleményem a pelenkázásról: "Büdi. És cuki. Még sokk hatás alatt vagyok, nem nyilatkozom" ez elég furi, hogy magamnak nem nyilatkozom, de olyan viccesen hangzik. Az a lényeg, hogy ezzel elhatároztuk, hogy minél előbb bilire szoktatjuk a kis manónkat, na meg persze az is fontos, hogy tiszta lett Haven. Harry ma bent aludt velem. Nem hozott pizsit, ezért kért egy kórházi köpenyt, majd befeküdt mellém "élével". Egyfolytában suttogott mindenféle hülyeséget a fülembe amitől röhögnöm kellett, de nem tehettem, mert akkor felkelt volna Haven, így hát vörös fejjel(legalábis azt gondolom, mivel sötétben nem látszik) kuncogtam, miközben folytak a könnyeim. Gondolom ismerős érzés mindenkinek, ugye?! Miután szóltam Harry-nek, hogy ez a vég, a fülembe súgta, hogy "Szeretlek Zsófi. Már nem csak te raboltad el a szívemet, hanem Haven is. Te vagy a legjobb, ami valaha történt az én kanos előéletem után." Erre ismét elkezdtem sírni, de mostmár nem tudtam eldönteni, hogy a röhögéstől, vagy a meghatottsától. Ezután összebújtunk, és Haz elkezdte csavargatni a hajamat, erre elaludtam. Reggel elég későn keltem ahhoz, hogy Harry kicserélte a ruháját és már 3x Haven pelenkáját. Mikor felébredtem, a "fincsi" reggeli az éjjeli szekrényen volt, és nem tudtam nem észrevenni, hogy Harry odakészített egy műanyagpohárba kávét, és a pohárra az volt írva a drágám "gyöngy betűivel", hogy "Annak, aki megérdemli. Szeretlek". Ezek után odahívtam magamhoz, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. Egészen délig családi piknik volt a szobába Havennel és Harryvel. Fél egy körül váratlan meglepetés ért bennünket. Egy mindkettőnknek ismerős figura kopogtatott. Harry édesapja...

42. fejezet

Másnap elmentem sétálni a kórházba a reggeli vizit után, mikor is Haven-t elvitték mégegyszer kivizsgálni. A szülészeti osztályon egy csomó nő ült a váróban. Volt aki a férjével/pasijával ült, és meghitten nézték vagy simogatták a pici pocijukat, és volt aki zokogva csoszogott végig a folyosón. Na meg persze a friss anyukák "túráztak" és csevegtek egymással. A síró nőkkel teljesen együtt tudtam érezni. Én is így zokogtam a pici Darcy elvesztésekor. Egy pillanatra meg is könnyeztem őket, de akkor egyembe jutott Haven pici keze és lába, meg a gyönyörű arca. Egyszerűen angyali. Ez máris nevetésre késztetett... Megcsinlátuk. Haven a világ legszebb kisbabája esküszöm. Jesszus...lassan át fog menni ez a dolog ilyen nyálas ömlengéssé.  Most szólt egy ápolónő, hogy menjek vissza a szobáma, mert Haven éhes. Ajjajj!! 

Lassan visszabaktattam a szobába, ahol Harry, Haven és egy ápolónő várt rám. Haven természetesen sírt, Harry meg ijedten nézett rám, mint aki nem tudja mi fog történni és az ápolónő kedves nyugodsággal így szólt:

-Na Mrs. Styles(kuncog) készen áll az első etetésre? 

(azért nem tegnap volt az első, mert Havennel mindketten nagyon gyengék voltunk még, ebből kifolyólag a pici nem volt éhes, én meg aludtam.)

-Ennél készebb nem is lehetnék.-mondtam kicsit szarkasztikusan. 

-Hát akkor kezdjük. Üljön le abba a fotelbe.-rámutatott arra a karosszékre, amiben tegnap Haz aludt. Mr.Styles nagyon rémült fejet vágott, mint aki szetségtörést követett el azzal, hoyg érintkezett azzal a fotellel. Jót kacagtam magamban, és leültem a "Szent Fotelbe".-Rendben, akkor most Haven-t a kezébe adom, és helyezze elő az emlőjét, egyenlőre csak az egyiket.

Végrehajtottam az instrukciókat.

-És most?-kérdeztem kicsit megszeppenve.

-Rakja a szájába. Tudja, mint a filmekben.-mondta gúnyolódva.

-Jó.

Megtettem. Életemben nem fájt ennyire semmi a szülésen kívül. Ez a gyerekesdi a legfájdalmasabb, de egyben legszebb élmény. Haven csendben szlopálta a tejet. 

Mikor befejezte Haven, vagyis elaludt, akkor az ápolónő befektette az ágyába, és betakarta. Nem mintha én nem tudtam volna megtenni ugyanezt, de ragaszkodott hozzá, hogy "ameddig ebben az intzményben tartózkodnak, addig nem csinálhat semmit a gyerekkel az én engedélyem nélkül"-mondta. Ez kicsit flusztrált, hogy ott volt a saját gyerekem, aki az én vérem és húsom volt tőlem tíz cm-re és nem érinthettem meg, csak ennek a vén szipirtyónak a jelenlétében. Persze néha bűnbe estem, mert megsimiztem a pofiját, amikor ébren volt. Olyankor rámnézett a nagy barna szemeivel, és néhanapján küldött felém egy reflexmosolyt(olyankor  olyan boldog voltam, hogy majd kiugrottam a bőrömből). Harry és a fiúk bulija eléggé jól sikerült. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy láttam a híradóban, hogy majdnem letartóztatták őket csendháborításért. A riport címe: AZ IFJÚ SZÉPFIÚ BANDA TÚLZÁSOKBA ESETT AZ ALKOHOLLAL, ÉS A HANGERŐVEL. Kicsit sírtam a röhögéstől, amitől szegény Haven felkelt, és hívtam Ms.(vagy Mrs., bár nem hinném, hogy ezt a nőt bárki is elvette volna felelségül.) Főnökasszony-t, hogy az engedélyét kérjem a fizikai kontaktusra. Szerencsémre megengedte és végre 3 nap elteltével 5. alkalommal megérinthettem a picimet. Miután megnyugtattam, anyu kopogogott az ajtómon. Így hát behívtam...

2013.07.23

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én hihetetlen büszke vagyok a srácokra, azért, amit elértek. És 3 év elteltével, kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, még mindig összetartóak és nem bomlottak fel. És számomra a BSE klip a legjobb,mde ez személyes vélemény. 

Szóval, BOLDOG SZÜLINAPOT ONE DIRECTION! SZERETÜNK TITEKET! <3

41. fejezet

Sziasztok! 

Haven Sophie-Anne Styles a nevem, és 2013.07.23-án születtem. A súlyom most 2500 gramm, mert koraszülött vagyok, de nem kell aggódni, mert a doktorbácsik és nénik nagyon vigyáznak rám meg anyura. Anyu sokat sírt amikor megszülettem, de közben mosolygott. Apu is sírt, de ő anyut nézte, majd engem és magához ölelt. Utána doktornéni megvizsgált , megfürdetett és ,megmutatott a nagyiknak, nagypapáknak, a sok-sok nagybácsimnak és nagynénimnek és persze a szüleimnek. Én persze sírtam. De nem azért mert rossz volt találkozni velük, csak az az átkozott lámpa vakítóan világított. Aztán a doktornéni beletett egy ágyikóba és jól betakart. Anyu sokszor kivett onnan, és megetetett, majd megszeretgetett.

Amikor elfolyt a magzatvíz, Harry-t rögtön felkeltettem. 

-Harry! HARRY! HARRY EDWARD STYLES! 

-Miva'?-mondta félálomban.

-Jön a gyerek.

-Ugye csak viccelsz...-sóhajtott.

-Azt hiszed ezzel viccelnék?-mondtam kissé ingerülten-Aúúúú! Jönnek a fájások! Siess már! 

-Jól van, akkor futás van!!!!!

-Végre, hogy észbekaptál Bogyó (aki nem tudná: Bogyó(, a csigafiú) és Babóca(, a katicalány) c. rajzfilm)! 

-He...he...terhes humor.-mondta Harry kekeckedve, és közben olyan gyorsan öltözködött és pakolt a kocsiba, mint a villám. Közben én is nagynehezen felkaptam valami rongyot, ami nem bánja a koszt, és "bepattantam" a hátsóülésre. Harry, mint egy eszelős vezetett a kórházfelé, és amikor odaértünk, berohant a recepcióra, mintha egy halálos baleset áldozatát hozta volna éppen be. Rögtön jöttek az orvosok, és beültettek egy tolószékbe. Harry nagynehezen átvágta magát a rajongók tömegén, és kiharcolta, hogy ő tolhassa a kocsimat. Az orvosok félúton átvettek, amikor Harry már nem jöhetett velem a vizsgálatok miatt. Majd fél óra múlva betoltak a szülőszobába, és ott találkoztam a legszexibb műtős ruhás férfival életemben, a gyermekem apjával. És akkor elkezdődött életem legfájdalmasabb, de egyben legboldogabb másfél órája. Megfizethetetlen élmény volt, amikor felsírt Haven. Mikor előbukkant, Harry rám mosolygott sírás közben, én is rá elég fáradtan és szintén zokogva, majd a szülész orvos egy másodpercre Harry kezébe adta a picit, és utána elrohantak vele...valószínű azért, mert koraszülött volt és ki kellett vizsgálni, hogy minden szerve teljesen fejlett-e. Szerencsére 1 óra múlva egy ablakon keresztül megmutatták a Horváth-Styles klánnak és persze a fiúknak(akiknek egybetolt bulit kell tartani, mert ugye az 1D 3 éves és Haven is megszületett), majd engem eltoltak a szobámba. Amikor felkeltem, újra reggel volt. Haven ágyikója az ágyam mellett volt, és Harry a szoba végében lévő fotelben aludt horkolva. Haven is szundikált. Először volt alkalmam megvizsgálni a picurkámat. Alvás közben szakasztott apja volt, a horkolást leszámítva. A csöndes vizsgálódásomat Harry túl hagos "Jó Reggelt!"-je zavarta meg, amivel Haven-t is felébresztette. Megtanultam, hogy a felkelés a hangos zokogással volt egyenlő. Kezdődik...

40. fejezet

-Megkerestem aput.-motyogta.

-Tessék?

-Mondom, megkerestem édesapám.

-És mi az a monokli? Hm?-kérdeztem faggatóan.

-A bosszú egy kicsit visszaütött.

-Te összeverekedtél az apáddal?

-Igen. És jól esett...-mondta.

-Te teljesen idióta vagy?!-mondtam ingerülten-Az eszem megáll! Hogy jössz te ehhez? Ez kész...-kiabáltam. Odajött hozzám, és meg akarta érinteni az arcom, de én durván eltaszítottam a kezét.- Inkább ne érj hozzám.-és ezzel megfogtam a pulcsim, a mobilom és a kulcsom, majd távoztam a házból, az ajtót nyitva hagyva. 

-Zsófi! Ne menj el, beszéljük meg!-kiabálta utànam, de én rá sem hederítettem. Elegem volt ebből. Elegem volt az arcoskodásból. Azt hiszi ő a világmindenség? Őrültség... Mialatt odaértem az első mekihez (10 perc), kb. 30 SMS-t kaptam Harry-től. Jó olvasmány volt a vacsihoz. A kedvencem az volt, amikor azt írta, hogy ha nem megyek haza, akkor nem főz vacsit...az a vicces, hogy nem tud főzni. Éppen a krumplimat majszoltam amikor egy csoport sikítozó lány jött be az étterem kapuin. Pár perc elteltével megláttam Harry-t is aki éppen átverekedni próbálta magát a sorfalon. Ezidő alatt én kivittem a tálcám és könnyedén kimentem a kijáraton. Utam a parkba vezetett, ahol leültem egy padra és néztem a csillagokat. Elkezdtem számolgatni őket, amikor megint a lányok zsivaja zavart meg. Ekkor már nem menekültem. Igazából, már nem haragudtam rá, csak kicsit furcsán érintett ez az egész, hogy ezt tette. Így hagytam, hogy leüljön mellém a csőcselékkel együtt, majd egy hatalams puszit adott a fejemre oldalról. Én ugyanezt viszonoztam, csak meg is öleltem hozzá még pluszba. Visszaölelt, és az ölébe vett, majd hosszan csókolta az ajkaim, miközben a teljesen agykárosult pláza picsák a vakus telefonjukkal fotóztak minket. Egy idő után felálltunk, és hazamentünk, bekulcsoltuk az ajtót, bezártuk az ablakokat, és mi megbeszéltünk mindent, ameddig a rajongók sikítoztak. Gondolkoztunk, hogy felvesszük hangfelvételre, amit ordítoznak a csajok, és az lesz Harry csengőhangja, de miután egy csaj azt üvöltötte, hogy "Harry ez a csaj egy ribanc!" elvetettük az ötletet. Persze másnap jöttek az újságcikkek, azokról a dolgokról, amik eddig viszonylag titkosak voltak, na és persze az utálkozó üzenetek, posztok, tweetek. Imádtam. A kedvencem az volt, hogy: "Nem hiszem el, hogy Harry gyereket csinált neked! Remélem kirak titeket az utcára megfagyni télen, és elvesz engem feleségül! Hülye lotyó!!" Harry ezek után írt egy "nyilvános levelet" a "rajongóknak", hogy azonnal fejezzék be, mert ez nem az ő életük, és, hogy hogyan jönnek ők ahhoz, hogy engem szidjanak, engem, aki várandós. Pedig már kezdtem élvezni az esti olvasmányt. Eskü ez a pár nap olyan durva volt, hogy csodálkozom rajta, hogy nem indult meg a szülés...Másnapra nem is kellett ezen csodálkoznom, hiszen reggel "bepisiltem".....

39. fejezet+a levél

A következő fejezetet egy kis levéllel kezdeném. 

Kedves Olvasóim! 

Gödörbe kerültem az elmúlt pár hónapban. Az már csak a hab volt a tortán, amikor elolvastam a kritikát. Aki elolvasta a kritika alá írt kommenteket, amiben a barátnőm véd, és azt, amit Annamária írt, akkor nyilván tudjátok, hogy mi volt a problémám. Aki nem olvasta volna, annak elárulom: SENKI SEM KÉRT KRITIKÁT! Ez volt a felháborító, de már nem is érdekel, mert Annamária felnyitotta a szemem, hogy vannak még normális, segítőkész emberek. Képzeljétek el, hogy Annamáriának köszönhetem az új külsőt! Vállalta, hogy elkészíti. Ezért nagyon hálás vagyok. Annamária többek között leírta nekem NORMÁLISAN, hogy mik az alapvető problémái a blognak, amiket tudomásul vettem. Örök hálám üldöz Annamária!!!! Elnézést szeretnék kérni, hogy nem írtam ilyen sokáig, de nem tudtam hogy folytassam a blogot, hogy mi legyen a következő fejezetben. Ezért azt találtam ki, hogy a legfrissebb fejezet alá kérlek benneteket, hogy írjatok ötleteket! Vagy azt, hogy mit szeretnétek a következő fejezetben olvasni. Akár azt is beleszőném, hogy valamelyikőtöknek futó kalandja van valamelyik sráccal! Bár, ha túl sok jelentkező van nem garantálom, hogy mindenki, vagy mindenki ötlete belekerül egy fejezetbe. De szerintem ez megérthető. Na! És a fejezet...

-Zayn megkérte a kezem.-szólt Pezz.

-Tényleg?-szóltunk egyszerre.

-DZSINX!-kiáltott Danielle. Elég gyerekes szokás, de azért nem szólaltunk meg, ameddig Perrie fel nem oldozott minket.

-Igen. 2 hete. Úgy történt, hogy elmentünk Zayn-ék házába anyuékkal, és ott megkért. Nagyon romantikus volt, mert kaptam rózsát is.-mesélte átéléssel. Bár sejtettem, hogy ők lesznek a következők a lavinában, mégis meglepetésként ért a leánykérés. 

-Juj! Tök jó!-kiálltott El, miközben térden állva rugózott az ágyon.

Kíváncsi voltam, hogy mit csinálnak a srácok, ezért kimentem a szobából. Bár ne tettem volna! Kiléptem és azt láttam, hogy a fiúk körül ülik Harry-t aki a kisírt szemeit dörzsöli. Megviselte az apjával való találkozás. Odamentem és átfúrtam magam a fiúk között, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Körülbelül 10 hosszú perc után jeleztem, hogy vége a bulinak. Mindenkit kitessékeltem. Ezek után a házban síri csend honolt....majdnem. Csak Gemma zokogását hallgattam. Egyszercsak elhalkult, kijött a fürdőből, összeszedte a kabátját, odalökött nekünk egy halovány "Sziasztok"-ot, majd távozott becsapva magamögött az ajtót. Összerezzentem. Mivel már a 6. hónapban voltam, így elég nyugodalmasnak kéne lennie az összes napomnak, de ez sajna napról napra egyre idegelőbb. Holnap az ágyban maradok úgyérzem. Haven-nek is pihenni kell, nem csak nekem. Közöltem Harry-vel a holnapi tervem. Ő csak üveges tekintettel bólogatott. Ezt nem hagyhattam annyiban. Leültem mellé, és a combomra fektettem a fejét. Csöndben bele-beletúrtam a hajába és halkan suttugtam a fülébe, hogy "Semmi baj!". Ettől röpke fél óra alatt megnyugodott. Ezek után csináltam neki vacsit és odavittem a kanapéra. Lassan szürcsölte a Nesquick gabonapelyhet, miközben a híreket néztük. Kint ültem vele kb. este 10-ig, majd betessékeltem a házba, és mint az ovisoknak, altatódalt énekeltem, amire gyorsan el is aludt. Én is nyugovóra hajtottam a fejem. Csendben aludtunk egészen reggel 6-ig amikoris Harry zokogni kezdett álmában. Simogatással próbáltam csitítgatni, ami sikeres is volt. Reggel 8-kor felkelt, puszit nyomott a homlokomra, a fülembe súgta, hogy szeret, és hogy köszön mindent, majd elment itthonról elég gyorsan. Egészen 6-ig nem láttam. Majd amikor belépett az ajtón egy hatalmas monoklival a jobb szeme alatt, majdnem összeestem....

38. fejezet

-Harry! Gyere egy pillanatra!
-Mondj...Apa?!-mondta Harry.
-Kicsi fiam! Hogy megnőttél!-próbált korrigálni az apa.
-Pénz kell, mi?-szólt Harry lekezelően
-Na jó, én ezt nem nézem. Felbosszantom itt magam...Intézzétek el magatok között...-mondtam.
Ezek után még hangosan vitatkoztak tíz percig, majd Haz becsapta az ajtót, a virágcsokorral a kezében. Berohant a hálóba én pedig utána.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Semmi. Apa egy alkoholista barom. Mindig elissza a pénzét és ide jön kunyerálni, azok után amit velünk tett...-regált Harry.
-Mit tett?
-Megverte anyát, megverte Gemma-t, az összes vagyonunkat elitta, ezért én dolgoztam. Anyunak segítettem, ezért mindent el kellet sajátítanom. A vasalást, a mosogatást, a mosógép elindítását, felmostam, söpörtem...Mint egy bejárónő. Gemma-val felváltva. Anyut meg hagytuk pihenni. Elég megerőltető volt egy ilyen férfi mellett élni...
-Szénykém...-mondtam, átkaroltam és egy puszit nyomtam a homlokára.
-De legalább veled meg Havennel teljes lesz a családom. Sosem leszek olyan apa, mint amilyen az enyém volt.
-Remélem is!-mondtam és hirtelen az ölébe ültetve megcsókolt.
-Ne izgulj.-mondta vigyorogva.
Kicsit még bent voltunk a szobában, majd kivonultunk kézenfogva. Anne és Gemma értetlenül álltak, majd Harry felvilágosította őket a helyzetről. Gemma zokogásban tört ki, majd Anne elvezette őt a fürdőbe. Ezen a ponton úgy érezték anyuék, hogy inkább elmennek. Jól tették. A fiúk itt maradtak a csajokkal. Két klikkre oszlottunk. Én a lányokkal a hálóban dumáltam, Haz a fiúkkal a nappaliban tette ugyanezt. A lányok furcsa dolgokat mondtak. Például, hogy Danielle és Liam nem is az X-faktor során taliztak először, hanem előtte összefutottak párszor, és az X-faktorban teljesedett ki az egész. El meg nagyon aranyosan azt mesélte, hogy ő is egy Directionerként lett Louis barátnője és, hogy ez ad reményt minden lánynak a Földön. Miközben El mesélt, észrevettem, hogy Pez ujján egy gyémát berakásos gyűrű van. Rákérdeztem...

37. fejezet

Harryvel ma voltunk 3D-s ultrahangon. Haven-Harry ne haragudj-szerintem rám hasonlít. Csak a haja lesz göndör elvileg. Miután hazaértünk, lefeküdtem aludni, azzal a mondattal, hogy "ledőlök egy órára!". Ebből az egy órából az lett, hogy másnap reggel ébredtem. Harry nagyon zaklatott volt amikor felkeltem. Felvettem egy köntöst kicaplattam a nappaliba, kitöltöttem egy kávét, megfordultam és ott állt Zayn és Perrie, Louis és El, Niall és Lili, Liam és Danielle, Anyu és Apu, Luca és Dani, Harry, Anne és Gemma. Rájuk néztem, mint aki a Marsról jött és felkiáltottak:
-MEGLEPETÉÉÉÉÉS!
Ebben a másodpercben esett le, hogy milyen nap van ma. Ma van a szülinapom. A nagy sürgés-forgásban teljesen kiment a fejemből. Biztos a felkiáltásra ilyen megvilágosult fejet vágtam. Sorra jöttek az emberek hozzám fület húzogatni, pocit simogatni és boldog szülinapot kívánni. Mindenkitől más ajándékot kaptam. Harrytől az Igazábol Szerelmet DVD-n (mintha magának vásárolna, hiszen ez az Ő kedvenc filme), Liaméktől, egy kötött pulcsit, Louiséktól és pólót amin egy galamb volt és a feje fölé volt írva hogy KEVIN, Zayntől és Peztől egy gyönyörű türkiz köves nyakláncot, Annetől és Gemmatól egy karperecet kaptam. Anyu és apu egy kulcsot nyomott a kezembe. A lényegére csak akkor jöttem rá, amikor kinyitottam a bejárati ajtót. Ott állt egy rózsaszín SMART kocsi. Emlékeztek, hogy mindig is erre az autóra vágytam. Könnybelábat a szemem. Megöleltem őket, majd Luca megköszörülte a torkát.
-Mi is hoztunk ajándékot Zsófi!-mondta és átaott egy masnival átkötött csomagot. Kinyitottam, és egy rózsaszín rúgdalózó volt benne amibe bele volt hímezve, hogy Haven. Ez volt a legaranyosabb ajándék. Elkezdtem zokogni és Luca nyakába borultam.
-Kö...köszönöm!-mondtam elcsukló hangon.
-Danival összedobtuk a pénzt, aztán megcsináltattuk. Tudtam, hogy tetszeni fog, hiszen ismerlek már, mint a tenyeremet!-mondta Lucus.
-Ez a legszebb ajándékom...Szeretlek!
-Én is!-mondta a húgom és még szorosaban ölelt.
Kértem egy kis időt ameddig ráncba szedem magam, mivel a köntös és a mamusz nem valami szülinapi öltözék. Magamra húztam a KEVIN-es pólót, meg egy nacit és kimentem. Egy tortával vártak, amin díszelgett a bűvös 18-as. Ezt a pillanatot vártam rügyező homlokú 13 éves korom óta. Nem hiszem el, hogy cirka 1 éve találkoztam Harryvel és már házasok vagyunk és gyermeket várok. Bár anyuék sem cicóztak, 5 hónapja ismerték egymást amikor fogantam. Ez egy ilyen család...
A torta erdei gyümis volt...a kedvencem. Harry az asztalnál átkarolt, az államnál fogva felé fordította a fejemet és gyengéden megycsókolt.
-Hm, gyümölcsös!-mondtam viccelődve.
-Málna? Áfonya?-folytatta a gondolatmenetem Harry.
-Igen.-mondtam, jelezve, hogy kicsit kínos az, hogy csak mi nevetünk a belsős poénjainkon.
Lassan mindenki felállt az asztaltól beszélgetni és hirtelen csengettek. Én nyitottam ajtót, és egy 47 év körüli férfi állt az ajtóban egy csokor virággal a kezében.
-Zsófi?-kérdezte.
-Igen?-mondtam.
-Én Harry édesapja vagyok. Bejöhetek ünnepelni?

36. fejezet

"Ki?"-válaszoltam.
"Niall Szőkeherceg Horan"-jött a válasz.
Lesokkoltam. Mit keres Magyarországon Niall? Nem értettem az egészet.
"És most mi lesz?"-írtam.
"Nem tudom. Én csak messziről láttam, a rajongók tömegében. Én már a taxiban ülök és megyek anyuékhoz. Ha akar, úgyis utánam jön."
"Aha. Majd írj, vagy hívj, hogy mi volt!"-zártam le a beszélgetést.
Haz kérdőn nézett rám.
-Niall Magyarországon van!-mondtam.
-Mi van?!-mondta Harry.
-Ez. Niall követte Lilit.
-Beszarás ez a csávó!-mondta Harry nevetve.
-Az.
Lili este hívott csak. Azt mondta, hogy Niall nem követte hozzájuk. A szülei örültek neki, stb. Szóval a dolgok furcsán alakulnak. Képzeljétek, Haven rúgott egyet ma! Éppen nagyban néztem valami ultragagyi szappanoperát és popcornt majszoltam amikor éreztem. Harry.t is odahívtam. Neki is megmutatta. Most mindenki boldog. Haven egy életerős kislány lesz! Egy igazi, belevaló kiscsaj. Várom már az érkezését. Harry-vel berendeztük a szobát. Az ablak alatt van az ágya, és a rózsaszín szekrénye a szemközti falnál található, majd közvetlen mellette van a pelenkázó. Az ajtó, a szekrény mellett van a sarokban. A szoba röbbi részében játékok vannak és a szabad falakon, pedig virágos képek vannak felaggatva. Remélem ti is el tudjátok képzelni!

35. fejezet

Niall állt az ajtóban egy csokor virággal a kezében. Lili először lesokkolt, majd egy laza mozdulattal adott egy pofont Niall-nek és becsapta az ajtót. Kiszaladtam. Lili zokogva ült a kanapén. Az ajtó üvegén kersztül láttam, hogy Niall még mindig ott áll. Kinyitottam az ajtót, intettem Niall-nek, majd miután ejött bekulcsoltam az ajtót.
-Na most elég. Addig nem megy innen senki, ameddig ki nem békültök.-szóltam határozottan.
-De 3 óra és indul a gépem. Szóval itt az idő pakolni.-mondta Lili.
-Jó. Szia.-mondta Niall sértődötten.
-Ha így állunk, akkor szia Niall. Kérlek menj innen.-mondtam.
Niall felállt, Harry kikulcsolta neki az ajtót és kiengedte. Ez után Lili elment pakolni. Én nem követtem, de Harry igen.
-Szégyelld magad. Azt hiszed, hogy az életed egy szappanopera? Hogy minden mindig magától jóra fordul?-mondta Harry.
-Hallod, 1. mi a szent jó isten bajod van velem? 2. Miért szólsz bele az ÉN életembe?
-Tudod, az egyetlen szerelmemet, a gyengébbek kedvéért a feleségemet, teljesen kikészíted! Ideszervezzük Niall-t, a nagy békülést, ide jöhetsz a házunkba, mindent megteszünk és TE elcseszed!
-Basszus, idefigyelj. Halvány lila gőzöd sincs, hogy min mentem keresztül az eddigi életemben. Ha majd tisztában leszel vele, akkor tárgyalhatunk.
-Avass be!
-Nem szeretnék róla beszélni.
-De mondjad már.-akadékoskodott Harry.
-Fogd már fel, hogy nem szeretnék róla beszélni!-mondta Lili és zokogásban tört ki.-jó. Légy boldog! Amikor megszülettem, az édesanyám kitett az utcára és 3 éves koromig utcalányok neveltek. Majd rendőrök találtak rám náluk. Ők mentek a börtönbe, én pedig az árvaházba. Ott fogadtak örökbe a mostani szüleim. Tessék. Így jó?! Most ossz ki légyszi!
-Jó. Ennyi elég volt. Szia. Köszönöm, hogy elmesélted.
Harry odajött hozzám, megölelt és azt mondta, hogy valóban segítenünk kell neki. Már késő. Ki kellett vinni a reptérre. Mikor elváltunk, Lili megölelt és mindent megköszönt, pár könnycsepp kíséretében. Hazaértünk, Harry-vel kiveséztük a témát és a repülőgép felszállása után 3 órával Lili írt egy SMS-t: "Itt van."

34. fejezet

-Elindultam busszal ide, de eltévedtem, így le kellet szállnom róla és gyalogolnom kellett. Követtem a táblákat idáig. Közben elkezdett esni az eső. És valahogy ide keveredtem.
-Miért nem szóltál? Harry elment volna érted!-néztem Harry-re aki egy eléggé erőltetett mosolyt csalt az arcára, miközben bárgyún mosolgott.
-Aha. Látom mennyire szívesen...-mondta Lili röhögve.
-Ajj! Csak játsza az eszét! Még nem ismered eléggé....-mondtam és Harry-hez bújtam.
-Naja.-mondta Harry és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Annyira jó, hogy ilyen jól kijöttök!-mondta Lili elkeseredve.
-Ti is ki fogtok békülni!-mondtam.-Harry már beszélt a fejével!
-Tényleg?-mondta Lili és felcsillant a szeme.
-Ja.-mondta Harry a szokásos "Unlak, fogd fel!" hansúllyal.
Lilit betámogattam a vendégszobába, és ameddig lezuhanyzott, addig én kipakoltam a ruháit. Volt ott minden, csak terhes ruha nem. A legtöbb, a csipkés tanga bugyiból volt. Értem már Niall szenvedélyességének legfőbb okát. Na mindegy. Nem fogom elítélni. Nem is ismerem annyira. Szegényt úgy sajnálom, mert 1. terhes, 2. kidobta a pasija, 3. idegösszeomlás szélén van a férjem egyik legjobb barátja miatt. Szóval segíteni fogom. Lili egész este ébren volt és sírt. Amikor megelégeltem, bementem a szobájába és leültem mellé az ágyba. Megsimogattam a hátát, mint egy anyuka a tini gyermekét, akivel szakított az x. "diákszerelme". Reggel Haz benyitott a szobába és Lilivel egymást ölelve feküdtünk az ágyban. Felkeltett minket, mert Anne csinált reggelit. Reggeli után, Harry-vel bementünk a babaszobába bútort tologatni. Vagyis én vezényeltem, Harry tologatott. Egyszer csak csengettek. Kiordítottam, Lilinek, hogy nyisson ajtót. Megtette.

33. fejezet

-Mesélj!
-....hüpp....hüpp-hangzott a válasz.
-Sírsz?-kérdeztem.
-Ühüm...-szólt sírást visszafojtva.
-Mi történt?
-Hát...hazaköltözöm. Összevesztünk...nagyon.
-Jesszus! De mit mondott? Vagy hogy volt?
-Megmondtam, ő azt mondta, hogy nem áll erre készen, én azt mondtam, hogy de már késő, erre ő hogy cseszd meg miért nem szóltál, erre én hogy azért mert tudtam, hogy te nem akarod, de én igen, erre ő ez szemétség volt, erre én elkezdetm sírni és azt mondtam, hogy hazaköltözök és ő meg azt, hogy jó.
-Harry sosem tett volna ki az utcára. Ugye?-odafordultam és éppen egy vajas kenyeret majszolva kérdezett vissza egy "Mi van?"-nal.-Mindegy.
-Én sem néztem ki Niall-ből.-mondta Lili és mivel ki volt hangosítva, Harry teli szájjal helyeselt.
-Borzasztó. Ha szeretnéd, ameddig nem foglaltál repjegyet, maradhatsz nálunk!-ajánlottam fel, és Harry elkezdett "nem"-et formálni az ajkaival.
-Megköszönném!-mondta.-Az jó, ha még ma este átmegyek?
-Persze! Szeretettel várunk!-mondtam.
-Oké, akkor este!
-Akkor este...-mondtam és letettem a telefont.
-Miért?-kérdezte Harry szenvedve.
-Mi miért?
-Miért kellett idehívni?
-Talán, mert terhes és az idióta pasija kitette az utcára?-kérdeztem vissza szemrehányóan.
-Ahha....Szóval Niall idióta, mi? Azért idióta, mert nem szeretne még gyereket és a Lili nem mondta meg neki időben, hogy terhes? Hm?
-Igaz. Lili a ludas. Elismerem, de akkor sem így kellett volna lereagálnia.
-Ebben neked van igazad. Beszélek Nialler fejével.
Haz felhívta Niallt és 1 órán keresztül eszéltek. Addigra Anne megfőzte az ebédet (zöldség leves, fish and chips), megebédeltem. Mikor Harry kijött a szobából, elmesélte a történéseket. Niall zokogva beszélt Harry-vel, hogy mit rontott el, és hogy Lili álmai nője és nem tudná elviselni ha most elvesztené. Haz beszélt a lelkével, megmondta, hogy Lili ide jön mielőtt elutazik Magyarországra, és ha akarja, meglátogathatja a békülés alkalmából. Niall beleegyezet és holnap át fog jönni. Délután Harry-vel megnéztük az Anna Karenina-t a moziban, jót bőgtem rajta, hazajöttünk és vártuk Lili érkezését. Kopogtak az ajtón. Lili volt az, de csurom víz volt és zokogot. Az tény, hogy esett az eső, de az kb. 2 órája volt. Beinvitáltam a házba és megkérdeztem mi történt...

32. fejezet

-Úristen! Baj van?-kaptam fel a telefont.
-Nem, dehogy! Megtisztelés, hogy Úristennek szólítottál!-mondta röhögve.
-Hülye...Akkor miért hívtál?-kérdzetem.
-Valójában van egy kis bibi...terhes vagyok.-mondta. Ahogy meghallottam, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Egyszerűen lesokkoltam. Boldog is voltam, meg nem is. Boldog voltam, mert kb. egyszerre estünk teherbe.
-Jajjj! Tök jó!-tört ki belőlem.-Mennyi idős?
-4 hónap.-mondta. Akkor csak 1 hónap van köztünk. Király! Észre vettem, hogy kicsit meghízott, de nem voltam benne biztos, mert utoljára Pesten taliztunk.
-Már tudod, hogy fiú vagy leányzó?-kérdeztem kíváncsian.
-Nem.- mondta. Hallottam valami szomorúságot a hangjában.
-Baj van?-tudakoltam.
-Igen. Niall nem tudja. Azt hiszi, hogy meghíztam. Úgy tudom, ő még nem szeretne gyereket. De én igen. Ezért nem mentem ultrahangra. Ezért nem tudom a nemét...De én fiúnak érzem. Erős!-mondta és hallottam a vidámságot benne.
-Miért nem mondod el neki? Már úgy se vetethetitek el! És miért akadna ki?
-Nem tudom.
-Most AZONNAL elmondod neki!
-De...de...-szabadkozott.
-MOST! Vagy bajok lesznek!-mondtam komolyan, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
-Jó. Behívom a szobába. Nem! Nem tud járni...inkább bemegyek a szobába hozzá. Majd ha elmondtam, visszahívlak.
-Rendben!! Juj! Izgulok!-mondtam.
Lerakta. Odafordultam Harry-hez.
-Lili terhes.-mondtam.
-Mi van?! Ő is?! Jesszus! Ennyi szarost!-szólt Harry szórakozottan.
-Ja. De Niall nem tudja. Most fogja elmondani neki. Mindjárt hív.
-Ez gáz.
-Miért?
-Mert Niall nem szeretne gyereket. Hanyadik hónap?
-4. Szóval már nem lehet elvetetni.-szóltam szomorúan, válaszul Harry kijelentésére.
-De, akkor most mi lesz?-kérdezte.
Erre megszólat a What Makes You Beautiful a telómról. Leesett, hogy a hugi állította át a csengő hangom. Lili volt...

31. fejezet (bocsi, hogy ennyire rövid lett)

Nem sokáig vaciláltunk...volt itt minden! Mellory, Candy, Polly, Pillow, Willow...stb. De úgy érzem megtaláltuk a tökéleteset. Haven Sophie Styles szeretettel várunk!
Azóta Harry, amikor a pocimhoz beszél, már nevén nevezi a picit. Már becézzük Havie-nek, Hassi-nek, Sophier-nek, meg hasonlók. Majd kialakul. Anyuék este mentek haza. Luca megígérte, hogy felhív, ha kiderült a pasi ügy vége...Ajánlom is! Mert ha nem szól, kitekerem a nyakát! Igazából semmi extra nem volt ez után. Anne örült, Harry örült, Anyu örült...stb. A nap hátra lévő részét a laptopom nyomogatásával töltöttem. Megrendeltem egy csomó baba cuccot! Rózsaszín babakocsit, etetőt, hintát, játékokat, ilyesmiket. Harry-vel kiválasztottuk a babaszoba helyét és színét. A halvány rózsaszín mellett voksoltunk. Haz elment a hobbi boltba festékért és felhívott egy festőt is. Mikor éppen a falra felkerülendő képek helyét veséztük, megszólalt a mobilom. Lili volt az...

30. fejezet

-Hát fiatalok, ha hiszitek, ha nem, ez egy kis hercegnő!-szólt kedvesen az orvos. Megjegyezem, eddigi itt tartózkodásunk óta, ez volt a legszimpibb pillanata...
-Istenem! Nagyon örülök!!!!-mondtam. Harry csak nézett engem mosolyogva, de nem szólt semmit.
-Kisasszony, tessék megnyugodni, mert berezeg az ultrahangos kép!
-Rendben...Szívem, baj van?-kérdeztem aggódva.
-S-semmi baj sincs...cs-csak, nem tudok megszólalni a boldogságtól!-mondta, és legurult egy könnycsepp az arcán.
-Jaaj! Istenkém! Te...-szóltam és gyengéden megsimogattam az arcát. Eközben a doki a trutyit törölgette a pocimról. Harry hozzám bújt és megpuszilta a kezemet. Én beletúrtam a fürtjeibe.
-Remélem a te hajadat örökli!-mondtam nevetve.
-Én meg remélem, hogy a te szemeidet...meg az orrodat...meg a füledet, a szádat, az arcodat, a kezeidet meg a lábaidat!-mondta, és a szemembe nézett.-Remélem olyan lesz, mint Te!
-Remélem, hogy olyan lesz, mint mindkettőnk!-mondtam.
-Khmkhm...nem szeretném megzavarni a családi idillt, de itt vannak a felvételek, a tudnivalók, meg tudják...a szokásos...ami a Dr. House-ban is látnak.-szólt az orvos lekezelően.
-Oké. Oké.- Felálltam és lehúztam a pólóm.
Felkaptuk a cuccokat, mindent kifizettünk és elrendeztünk, majd elindultunk.
-Mi legyen a neve?-kezdtem bele.
-Hm. Lacey?-kérdezte Haz.
-Egész jó! De írjunk listát! Várj...asszem van nálam toll meg papír. Hoztam, hátha valami olyan infót kapunk amit fel kell írni...meg is van! Szóval Lacey, Hope?
-Zsír. Angelina?
-Az olyan, mint ha Angelina Jolie-ról neveztük volna el...-mondtam.
-Hát...jó csaj!
-Hé!-mondtam nevetve.- Na, akkor...Tamara?
-Nekem nem jön be...
-Louise?
-Ez tetszik! Írd fel!
-Igenis főnök!-mondtam.
Még cirka 15 nevet írtunk fel, majd hazaértünk, és nem sokkal rá döntöttünk is...

29. fejezet

Lili felállt, és elrohant. A szemmemel követtem. Akkor láttam meg Lili egész családját. Az apukája is ott volt. Annyira megérintett, hogy 1-2 könnycseppet is elhullajtottam. Nagyon aranyosak voltak! Intettem Harry-nek a kórterem ablakán keresztül, hogy jöjjenek ki, és akkor bementek Liliék. Láttam Lili arcán a boldogságot! Ettől teljesen átmelegedett a szívem! Hirtelen Harry átkarolt hátulról és a fülembe súgta, hogy "Szeretlek". Én pedig megfordultam és egy hatalmas Teletubbie ölelést adtam neki! Percekig öleltük egymást, de végül Zayn zavarta meg a hangulatos pillanatot.
-Bocsika, de Harry, nincs véletlen egy zsepid? Peznek folyik az orra.
-Hm. Megnézem.-válaszolt Haz.-Meg is van!-húzott elő egy csomag zsepit.
-Köszi!-szólt Zayn.
-Szivi.-mondta Harry.
Lassan elindultunk haza.
Hazaérkezésünk pillanatában, nagyon rosszul lettem...összecsuklottam, de Harry elkapott. Bevitt a házba, lefektetett a kanapéra. Anyuék körbeugráltak. Anne arrébb tessékelte őket, addig Harry felhívta az orvos ismerősét, de szerencsére elvileg ez csak a terhességgel járt együtt. Azt is mondta, hogy bemehetnénk hozzá protekciósan röntgenre és így a baba neme is kiderülhetne végre. Másnapra beszéltük meg, mert már nagyon elfáradtam.
Reggel, kipattantak a szemeim. Rögtön felöltöztem és Harry-t is keltegettem. Csináltam palacsintát reggelire a családnak és meg is terítettem. 1 órával később ébredtek, így a kaját újra kellett melegíteni, de ugyanolyan kedves gesztusnak vette mindenki, mintha friss lenne. Miután befaltuk, Harry-vel kocsiba ültünk. Röpke 15 perc alatt ott voltunk. Szép kis magánrendelő volt. Falai fakó zöldek voltak. Tudjátok, mint egy betegszobában. Bekopogtattunk az ajtón. Egy kedves nő nyitott ajtót. Valószínű ő az orvos felesége. Bevezetett minket a házba. Elmentünk az emeletre és egy zöld ajtó előtt álltunk meg. Benyitottunk. Egy szimpatikus fickó ült bent. Láttam az ultrahangos készüléket is. Furcsa volt újra látni. A férfi azt az utasítást adta, hogy hajtsam fel a pólóm. De, ez nem vicc...tényleg úgy mondta, mintha egy katonát utasított volna rendre. Felfeküdtem az asztalra. A férfi, eper illatú trutyit nyomott a hasamra. Hideg volt, de mégis kellemes. És akkor elkezdte azt a görgős micsodát forgatni a hasamon. Mi csak árgus szemekkel bámultuk a monitort. És akkor megláttuk őt!
-Mi a neme?-kérdezte Harry. Ekkor az orvos mosolyogva felénk fordult...

FIGYELEM!

A barátnőm kezdett egy blogot és segítenék neki látogatókat szerezni!!! Niall-ös blog és majd egybe fog folyni ezzel a bloggal! Érdemes lenne bekukkantani! www.storyof1dlife.blogspot.hu 1000csók: *Sütii*

28. fejezet

-Mi a baj?-kezdtem.
-A-apu azt mondta, hogy ha nem érünk oda apuékhoz még ma, akkor eltilt Niall-től. Anyu megpróbálta elmagyarázni, de nem ment. Apu nem értette.
-Hát...szerintem szökjetek meg Niall-el, mint egy szerelmes filmben.-próbáltam felvidítani.
-Hahh. Jó ötlet.-mondta elmosolyodva.
-Majd megtervezzük Harry-vel.-mondtam nevetve.
-Rendben.-mondta és közben ő is nevetésben tört ki.
-De tényleg. Ha apukád ilyen, akkor semmi sem mehet egykönnyen. Szerintem tényleg lépjetek le. Maradhattok nálunk addig! Majd segítetek kifesteni a baba szobát!-momdtam és a godolataim elkalandoztak a pici és a jövőbeli életünk felé.
-Milyen jó nektek! Milyen tökéletes az életetek!-kezdte.
-Hm? Bocsi, csak gyakran kalandozok el a névválasztással mostanság!
-Semmi baj...Csak annyit mondtam, hogy milyen jó nektek!
-Hát...ebben ne légy biztos!-próbáltam kicsit vígasztalni, hogy a mi életünk sem fenékig tejfel.
-Mert?
-Azért, mert az én szüleim Magyarországon élnek és csak 2 havonta láthatom őket és ez kikészít, mivel Anne-nel minden nap találkozok és olyan furcsa, hogy Harry megöleli és megpuszilja és én ezt nem tehetem meg a szüleimmel. Ez az őrületbe kerget. De most Harry vett repülőjegyeket a családomnak és így eljöttek hozzánk! Most ott vannak nálunk.
-Na látod. Tökéletes a férjed, tökéletes a családod, minden tökéletes.
-A tökéletes nem jó. Nem jó, mert akkor az nem élet. Az élet csupa kihívásból áll. Sosincs vége a problémák áradatának.
-Igaz. Ez csak egy mérföldkő az életemben. Minden jóra fog fordulni!
-Végre! Ezt akartam hallani! Ne szomorkodj! Bármi problémád van, hívj fel engem és megbeszéljük.-mondtam.
Észrevettem, hogy Lili hirtelen felkapja a fejét és egyenesen átnéz a vállam fölött meglepett arccal, a szája lassan mosolyra kanyarodik....

27. fejezet

-Mr. Horan sajnos nem terhelheti a lábát 1 hónapig.
-Ez azt jelenti, hogy nem koncertezhet?-kérdezte Zayn.
-Sajnálom.-mondta az orvos.
Lili arca elsápadt. Én odaszaladtam és megszorítottam a kezét.
-Nem lesz semmi baj.-mondtam.
-De....
-De?-kérdeztem vissza.
-De úgy volt, hogy most fogom bemutatni anyuéknak.
-Sajnálom.
-Ezt nem értheted. Apu nagyon szigorú ember és áldását kell hogy adja a kapcsolatunkra. Ha ez nincs meg, vége.-mondta elkeseredetten.
-Ez furi. Na mindegy, ha ez a szabály, akkor hívd fel ANYUKÁD, hogy ez történt és el kell halasztani a találkát.
-Rendben. Most meg is teszem!-mondta határozottan.
Ezzel elvonult telefonálni. Én odamentem Harry-hez és megpusziltam. Ő rámnézett és mosolygott, jelezve, hogy minden rendben.
Niall felébredt. A srácok és Niall családja bement. Mi a csajokkal kint vártunk. Beszéltem Danielle-el. Nagyon kedves lány! Jó a humora! Bekapcsolódott El is, de Lili...Lili csak ült magába roskadva. Ez rosszat jelentett. Odamentem hozzá...

26. fejezet

-Srácok! Van egy rossz hírem! Niall kórházba került!-kezdte Anne.
-Úristen!-mondtuk kórusban.
-Mi történt?-kérdeztem aggódóan.
-Összeesett az utcán. Szerencsére csak leesett a vércukra, de a térde a járda patkájához ütődött és elszakadt a térdszalagja. Meg kellett műteni.-hangzott a válasz.
-Azonnal be kell mennünk hozzá! Hol van?-kérdezte Harry.
-Londonban. 2 óra kocsival.-mondta Anne.
-Most induljunk! Elég ha ketten megyünk.-mondta Harry és rám nézett.
-Oké. Mindjárt felöltözök.-mondtam.
-Siess!-szólt Harry.
Kb. 10 perc múlva el is indultunk. Én vezettem, mert Harry ilyen idegállapotban nem tudott. Nekem csak tanuló jogsim van, de Harry nagykorú, ezért nem kaptak volna el a rendőrök. 2 óra után megérkeztünk. Zayn és Perrie, Louis és El már ott voltak. Liam elvileg úton volt már. Ott volt Lili is. Ő fal fehér volt és fel-alá járkált. Niall a kórterembe volt, de nem lehetett bemenni hozzá. Megpróbáltam Lilivel beszélni.
-Nyugi, semmi baj sem lesz!-kezdtem.
-De....de....nagyon izgulok.....
-Már jól van. Senki sem halt még meg egy térdszalag műtétbe!
-De annyira rossz volt látni ahogy rosszul lett! Majdnem szívrohamot kaptam.
-Gondolom! De nyugodj meg. Már nincs gond.
-Megpróbálok.
Kijött a doki, miközben Liam is megérkezett. Sajnos rossz hírt közölt velünk...

25. fejezet

Fú! Ez hihetetlen! Felhívtuk a srácot és Luca (a húgom) 1 órán keresztül beszélt vele a hálószobánkban! Addig mi Harry-vel sátrat vertünk az ajtó elé. Végül kijött és az arca ki volt virulva! Behívott minket a szobába és az ajtót kulcsra zárta. És mesélt:
-Hát úgy kezdődött, hogy meglepődött, hogy egy külföldi számról hívtam. Megkérdezte, hogy hol vagyok, meg hogy miért hívtam. Elmeséltem, hogy itt vagyok. És elkezdtem a dadogást, miközben azon gondolkoztam, hogy moondjam-e azt amit Harry mondott. És úgy döntöttem hogy igen. Elmondtam. Elmondtam, hogy szerelmes vagyok belé. A reakciója az volt, hogy ez kölcsönös. Istenem, de örültem! És erről beszéltünk végig és abban maradtunk, hogy amikor hazaértünk, talizunk. -mesélte izgulva. Én meg buzgón fordítottam Harry-nek.
-Ez nagyon szupi!-mondtam.
-Az. És mi a srác neve?-kérdezte Harry.
-Dani.
-Hm...nekem is volt Dani nevű pasim! Asszem az első!-mondtam.
-Király...-szólt Harry és megvetően rámnézett.
-Most mi van? Hogy hívták a te első csajod?-kérdeztem vissza.
-Florence, Anne, Taylor, Mary, Polly, hm...asszem Chloe.
-Na! Most hogy kvittek vagytok, térjünk vissza az eredeti témához. Mutassak Facebook-on képet róla?-mondta a hugi.
-Aha!-vágtam rá.
Hát be kell valljam, nem egy nagy szám....helyes gyerek, de Harry 1000x jobb. A képen, Dani egy csőgatyában és egy ingben állt egy betontér közepén. Ja! És volt rajta egy sötétkék fullcap. Fekete a haja(már amennyi látszott), kék a szeme. Egy igazi szép fiú a kis csajoknak! Harry tök cuki volt, mert azt mondta, hogy ha megbántja Lucát akkor agyon gyepálja. Erre azt modtam, hogy nincs rá szükség, hiszen én is jó karban vagyok még,de a 3. hónap után azt csinál, amit akar! Luca egy karakteres lány. Tudja mit akar. Nem lesz ezzel gond! Miközben nagyban veséztük a témát, Anne hirtelen betoppant a szobába...

24. fejezet

Istenem...Miért? Miért vagyok ennyire szerencsés? Sikerült. Sikerült! Darcy kistesója úton van! Jaj! Milyen butaságokat beszélek! Darcy-t el kéne felejteni, mert ő sajnos már a múlté. Szóval a trónörökös csücsül a pocimban! Hihetetlen boldog vagyok! Vagyis, boldogok vagyunk! Harry teljesen kész van. Már megint szervezkedik! És egyfolytában fel-alá sétlálgat és kérdezgeti tőlem, hogy:
-Hol legyen a szobája? Milyen színű legyen? Valami uniszex, mert nem tudjuk a nemét. A játékok! Milyen játékokat vegyünk?-szólt aggodalmaskodva.
-Drágám,-kezdtem és a két tenyerem közé fogtam a pofiját.- nyugi. Hihetetlen sok időnk van! Kivárjuk a 3 hónapot, megtudjuk a nemét és akkor tedd fel ezeket a kérdéseket! Semmi értelme most aggodalmaskodni!
-Igazad van!
És elmentünk filmezni. Megnéztünk valami szerelmes filmet és akkor egy váratlan meglepetés ért bennünket! Csöngettek. Kinyitottam az ajtót:
-Szervusz kicsim!-szólt édesanyám.
-Úristen! Sziasztok! Úristen!- megláttam az egész családom és elkezdtem sírni az örömtől.
-Jöttünk meglátogatni! A kis férjecskéd segített! -és összekacsintottak Harry-vel.
-Héj! És te tudtad! Végig tudtad!-mondtam Harry-nek.-Gyertek be! Gyerünk, gyerünk! Még megfáztok!
Bementünk, leültünk a kanapéra és beszélgettünk. És csak beszéltünk, meséltünk és meséltünk. Istenem, de jó volt! Kinyitottuk a pótágyat a vendég szobában és segítettünk berendezkedni a kiscsaládomnak. Anyu, apu és hugi hihetetlen csodálattal figyelték a házat és a kis zugait, hiszen ez inkább hasonlított egy gigantikus luxusvillára, mint egy kis ,családi fészekre! Este, Anne hosszú beszélgetésbe kezdett anyuékkal, amíg Harry és én segítettünk a húgom szerelmi gondjaiban. Fú, most kamaszodik és máris van udvarlója! Nekem Harry kb. a 3. fiúm! Szóval a srác udvarol a hugimnak és tök cukik, de nem kezdeményez egyikőjük se! Azt mondják, hogy barátok, de közben mindegyik szerelmes a másikba! Annyira édes történet! De most a pici hugi kezdeményzni fog! Felhívjuk holnap a srácot! Harry mondta, hogy mit mondjon majd, hiszen ő a srác! Juj! Annyira izgulok!