35. fejezet

Niall állt az ajtóban egy csokor virággal a kezében. Lili először lesokkolt, majd egy laza mozdulattal adott egy pofont Niall-nek és becsapta az ajtót. Kiszaladtam. Lili zokogva ült a kanapén. Az ajtó üvegén kersztül láttam, hogy Niall még mindig ott áll. Kinyitottam az ajtót, intettem Niall-nek, majd miután ejött bekulcsoltam az ajtót.
-Na most elég. Addig nem megy innen senki, ameddig ki nem békültök.-szóltam határozottan.
-De 3 óra és indul a gépem. Szóval itt az idő pakolni.-mondta Lili.
-Jó. Szia.-mondta Niall sértődötten.
-Ha így állunk, akkor szia Niall. Kérlek menj innen.-mondtam.
Niall felállt, Harry kikulcsolta neki az ajtót és kiengedte. Ez után Lili elment pakolni. Én nem követtem, de Harry igen.
-Szégyelld magad. Azt hiszed, hogy az életed egy szappanopera? Hogy minden mindig magától jóra fordul?-mondta Harry.
-Hallod, 1. mi a szent jó isten bajod van velem? 2. Miért szólsz bele az ÉN életembe?
-Tudod, az egyetlen szerelmemet, a gyengébbek kedvéért a feleségemet, teljesen kikészíted! Ideszervezzük Niall-t, a nagy békülést, ide jöhetsz a házunkba, mindent megteszünk és TE elcseszed!
-Basszus, idefigyelj. Halvány lila gőzöd sincs, hogy min mentem keresztül az eddigi életemben. Ha majd tisztában leszel vele, akkor tárgyalhatunk.
-Avass be!
-Nem szeretnék róla beszélni.
-De mondjad már.-akadékoskodott Harry.
-Fogd már fel, hogy nem szeretnék róla beszélni!-mondta Lili és zokogásban tört ki.-jó. Légy boldog! Amikor megszülettem, az édesanyám kitett az utcára és 3 éves koromig utcalányok neveltek. Majd rendőrök találtak rám náluk. Ők mentek a börtönbe, én pedig az árvaházba. Ott fogadtak örökbe a mostani szüleim. Tessék. Így jó?! Most ossz ki légyszi!
-Jó. Ennyi elég volt. Szia. Köszönöm, hogy elmesélted.
Harry odajött hozzám, megölelt és azt mondta, hogy valóban segítenünk kell neki. Már késő. Ki kellett vinni a reptérre. Mikor elváltunk, Lili megölelt és mindent megköszönt, pár könnycsepp kíséretében. Hazaértünk, Harry-vel kiveséztük a témát és a repülőgép felszállása után 3 órával Lili írt egy SMS-t: "Itt van."

34. fejezet

-Elindultam busszal ide, de eltévedtem, így le kellet szállnom róla és gyalogolnom kellett. Követtem a táblákat idáig. Közben elkezdett esni az eső. És valahogy ide keveredtem.
-Miért nem szóltál? Harry elment volna érted!-néztem Harry-re aki egy eléggé erőltetett mosolyt csalt az arcára, miközben bárgyún mosolgott.
-Aha. Látom mennyire szívesen...-mondta Lili röhögve.
-Ajj! Csak játsza az eszét! Még nem ismered eléggé....-mondtam és Harry-hez bújtam.
-Naja.-mondta Harry és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Annyira jó, hogy ilyen jól kijöttök!-mondta Lili elkeseredve.
-Ti is ki fogtok békülni!-mondtam.-Harry már beszélt a fejével!
-Tényleg?-mondta Lili és felcsillant a szeme.
-Ja.-mondta Harry a szokásos "Unlak, fogd fel!" hansúllyal.
Lilit betámogattam a vendégszobába, és ameddig lezuhanyzott, addig én kipakoltam a ruháit. Volt ott minden, csak terhes ruha nem. A legtöbb, a csipkés tanga bugyiból volt. Értem már Niall szenvedélyességének legfőbb okát. Na mindegy. Nem fogom elítélni. Nem is ismerem annyira. Szegényt úgy sajnálom, mert 1. terhes, 2. kidobta a pasija, 3. idegösszeomlás szélén van a férjem egyik legjobb barátja miatt. Szóval segíteni fogom. Lili egész este ébren volt és sírt. Amikor megelégeltem, bementem a szobájába és leültem mellé az ágyba. Megsimogattam a hátát, mint egy anyuka a tini gyermekét, akivel szakított az x. "diákszerelme". Reggel Haz benyitott a szobába és Lilivel egymást ölelve feküdtünk az ágyban. Felkeltett minket, mert Anne csinált reggelit. Reggeli után, Harry-vel bementünk a babaszobába bútort tologatni. Vagyis én vezényeltem, Harry tologatott. Egyszer csak csengettek. Kiordítottam, Lilinek, hogy nyisson ajtót. Megtette.

33. fejezet

-Mesélj!
-....hüpp....hüpp-hangzott a válasz.
-Sírsz?-kérdeztem.
-Ühüm...-szólt sírást visszafojtva.
-Mi történt?
-Hát...hazaköltözöm. Összevesztünk...nagyon.
-Jesszus! De mit mondott? Vagy hogy volt?
-Megmondtam, ő azt mondta, hogy nem áll erre készen, én azt mondtam, hogy de már késő, erre ő hogy cseszd meg miért nem szóltál, erre én hogy azért mert tudtam, hogy te nem akarod, de én igen, erre ő ez szemétség volt, erre én elkezdetm sírni és azt mondtam, hogy hazaköltözök és ő meg azt, hogy jó.
-Harry sosem tett volna ki az utcára. Ugye?-odafordultam és éppen egy vajas kenyeret majszolva kérdezett vissza egy "Mi van?"-nal.-Mindegy.
-Én sem néztem ki Niall-ből.-mondta Lili és mivel ki volt hangosítva, Harry teli szájjal helyeselt.
-Borzasztó. Ha szeretnéd, ameddig nem foglaltál repjegyet, maradhatsz nálunk!-ajánlottam fel, és Harry elkezdett "nem"-et formálni az ajkaival.
-Megköszönném!-mondta.-Az jó, ha még ma este átmegyek?
-Persze! Szeretettel várunk!-mondtam.
-Oké, akkor este!
-Akkor este...-mondtam és letettem a telefont.
-Miért?-kérdezte Harry szenvedve.
-Mi miért?
-Miért kellett idehívni?
-Talán, mert terhes és az idióta pasija kitette az utcára?-kérdeztem vissza szemrehányóan.
-Ahha....Szóval Niall idióta, mi? Azért idióta, mert nem szeretne még gyereket és a Lili nem mondta meg neki időben, hogy terhes? Hm?
-Igaz. Lili a ludas. Elismerem, de akkor sem így kellett volna lereagálnia.
-Ebben neked van igazad. Beszélek Nialler fejével.
Haz felhívta Niallt és 1 órán keresztül eszéltek. Addigra Anne megfőzte az ebédet (zöldség leves, fish and chips), megebédeltem. Mikor Harry kijött a szobából, elmesélte a történéseket. Niall zokogva beszélt Harry-vel, hogy mit rontott el, és hogy Lili álmai nője és nem tudná elviselni ha most elvesztené. Haz beszélt a lelkével, megmondta, hogy Lili ide jön mielőtt elutazik Magyarországra, és ha akarja, meglátogathatja a békülés alkalmából. Niall beleegyezet és holnap át fog jönni. Délután Harry-vel megnéztük az Anna Karenina-t a moziban, jót bőgtem rajta, hazajöttünk és vártuk Lili érkezését. Kopogtak az ajtón. Lili volt az, de csurom víz volt és zokogot. Az tény, hogy esett az eső, de az kb. 2 órája volt. Beinvitáltam a házba és megkérdeztem mi történt...

32. fejezet

-Úristen! Baj van?-kaptam fel a telefont.
-Nem, dehogy! Megtisztelés, hogy Úristennek szólítottál!-mondta röhögve.
-Hülye...Akkor miért hívtál?-kérdzetem.
-Valójában van egy kis bibi...terhes vagyok.-mondta. Ahogy meghallottam, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Egyszerűen lesokkoltam. Boldog is voltam, meg nem is. Boldog voltam, mert kb. egyszerre estünk teherbe.
-Jajjj! Tök jó!-tört ki belőlem.-Mennyi idős?
-4 hónap.-mondta. Akkor csak 1 hónap van köztünk. Király! Észre vettem, hogy kicsit meghízott, de nem voltam benne biztos, mert utoljára Pesten taliztunk.
-Már tudod, hogy fiú vagy leányzó?-kérdeztem kíváncsian.
-Nem.- mondta. Hallottam valami szomorúságot a hangjában.
-Baj van?-tudakoltam.
-Igen. Niall nem tudja. Azt hiszi, hogy meghíztam. Úgy tudom, ő még nem szeretne gyereket. De én igen. Ezért nem mentem ultrahangra. Ezért nem tudom a nemét...De én fiúnak érzem. Erős!-mondta és hallottam a vidámságot benne.
-Miért nem mondod el neki? Már úgy se vetethetitek el! És miért akadna ki?
-Nem tudom.
-Most AZONNAL elmondod neki!
-De...de...-szabadkozott.
-MOST! Vagy bajok lesznek!-mondtam komolyan, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
-Jó. Behívom a szobába. Nem! Nem tud járni...inkább bemegyek a szobába hozzá. Majd ha elmondtam, visszahívlak.
-Rendben!! Juj! Izgulok!-mondtam.
Lerakta. Odafordultam Harry-hez.
-Lili terhes.-mondtam.
-Mi van?! Ő is?! Jesszus! Ennyi szarost!-szólt Harry szórakozottan.
-Ja. De Niall nem tudja. Most fogja elmondani neki. Mindjárt hív.
-Ez gáz.
-Miért?
-Mert Niall nem szeretne gyereket. Hanyadik hónap?
-4. Szóval már nem lehet elvetetni.-szóltam szomorúan, válaszul Harry kijelentésére.
-De, akkor most mi lesz?-kérdezte.
Erre megszólat a What Makes You Beautiful a telómról. Leesett, hogy a hugi állította át a csengő hangom. Lili volt...

31. fejezet (bocsi, hogy ennyire rövid lett)

Nem sokáig vaciláltunk...volt itt minden! Mellory, Candy, Polly, Pillow, Willow...stb. De úgy érzem megtaláltuk a tökéleteset. Haven Sophie Styles szeretettel várunk!
Azóta Harry, amikor a pocimhoz beszél, már nevén nevezi a picit. Már becézzük Havie-nek, Hassi-nek, Sophier-nek, meg hasonlók. Majd kialakul. Anyuék este mentek haza. Luca megígérte, hogy felhív, ha kiderült a pasi ügy vége...Ajánlom is! Mert ha nem szól, kitekerem a nyakát! Igazából semmi extra nem volt ez után. Anne örült, Harry örült, Anyu örült...stb. A nap hátra lévő részét a laptopom nyomogatásával töltöttem. Megrendeltem egy csomó baba cuccot! Rózsaszín babakocsit, etetőt, hintát, játékokat, ilyesmiket. Harry-vel kiválasztottuk a babaszoba helyét és színét. A halvány rózsaszín mellett voksoltunk. Haz elment a hobbi boltba festékért és felhívott egy festőt is. Mikor éppen a falra felkerülendő képek helyét veséztük, megszólalt a mobilom. Lili volt az...

30. fejezet

-Hát fiatalok, ha hiszitek, ha nem, ez egy kis hercegnő!-szólt kedvesen az orvos. Megjegyezem, eddigi itt tartózkodásunk óta, ez volt a legszimpibb pillanata...
-Istenem! Nagyon örülök!!!!-mondtam. Harry csak nézett engem mosolyogva, de nem szólt semmit.
-Kisasszony, tessék megnyugodni, mert berezeg az ultrahangos kép!
-Rendben...Szívem, baj van?-kérdeztem aggódva.
-S-semmi baj sincs...cs-csak, nem tudok megszólalni a boldogságtól!-mondta, és legurult egy könnycsepp az arcán.
-Jaaj! Istenkém! Te...-szóltam és gyengéden megsimogattam az arcát. Eközben a doki a trutyit törölgette a pocimról. Harry hozzám bújt és megpuszilta a kezemet. Én beletúrtam a fürtjeibe.
-Remélem a te hajadat örökli!-mondtam nevetve.
-Én meg remélem, hogy a te szemeidet...meg az orrodat...meg a füledet, a szádat, az arcodat, a kezeidet meg a lábaidat!-mondta, és a szemembe nézett.-Remélem olyan lesz, mint Te!
-Remélem, hogy olyan lesz, mint mindkettőnk!-mondtam.
-Khmkhm...nem szeretném megzavarni a családi idillt, de itt vannak a felvételek, a tudnivalók, meg tudják...a szokásos...ami a Dr. House-ban is látnak.-szólt az orvos lekezelően.
-Oké. Oké.- Felálltam és lehúztam a pólóm.
Felkaptuk a cuccokat, mindent kifizettünk és elrendeztünk, majd elindultunk.
-Mi legyen a neve?-kezdtem bele.
-Hm. Lacey?-kérdezte Haz.
-Egész jó! De írjunk listát! Várj...asszem van nálam toll meg papír. Hoztam, hátha valami olyan infót kapunk amit fel kell írni...meg is van! Szóval Lacey, Hope?
-Zsír. Angelina?
-Az olyan, mint ha Angelina Jolie-ról neveztük volna el...-mondtam.
-Hát...jó csaj!
-Hé!-mondtam nevetve.- Na, akkor...Tamara?
-Nekem nem jön be...
-Louise?
-Ez tetszik! Írd fel!
-Igenis főnök!-mondtam.
Még cirka 15 nevet írtunk fel, majd hazaértünk, és nem sokkal rá döntöttünk is...

29. fejezet

Lili felállt, és elrohant. A szemmemel követtem. Akkor láttam meg Lili egész családját. Az apukája is ott volt. Annyira megérintett, hogy 1-2 könnycseppet is elhullajtottam. Nagyon aranyosak voltak! Intettem Harry-nek a kórterem ablakán keresztül, hogy jöjjenek ki, és akkor bementek Liliék. Láttam Lili arcán a boldogságot! Ettől teljesen átmelegedett a szívem! Hirtelen Harry átkarolt hátulról és a fülembe súgta, hogy "Szeretlek". Én pedig megfordultam és egy hatalmas Teletubbie ölelést adtam neki! Percekig öleltük egymást, de végül Zayn zavarta meg a hangulatos pillanatot.
-Bocsika, de Harry, nincs véletlen egy zsepid? Peznek folyik az orra.
-Hm. Megnézem.-válaszolt Haz.-Meg is van!-húzott elő egy csomag zsepit.
-Köszi!-szólt Zayn.
-Szivi.-mondta Harry.
Lassan elindultunk haza.
Hazaérkezésünk pillanatában, nagyon rosszul lettem...összecsuklottam, de Harry elkapott. Bevitt a házba, lefektetett a kanapéra. Anyuék körbeugráltak. Anne arrébb tessékelte őket, addig Harry felhívta az orvos ismerősét, de szerencsére elvileg ez csak a terhességgel járt együtt. Azt is mondta, hogy bemehetnénk hozzá protekciósan röntgenre és így a baba neme is kiderülhetne végre. Másnapra beszéltük meg, mert már nagyon elfáradtam.
Reggel, kipattantak a szemeim. Rögtön felöltöztem és Harry-t is keltegettem. Csináltam palacsintát reggelire a családnak és meg is terítettem. 1 órával később ébredtek, így a kaját újra kellett melegíteni, de ugyanolyan kedves gesztusnak vette mindenki, mintha friss lenne. Miután befaltuk, Harry-vel kocsiba ültünk. Röpke 15 perc alatt ott voltunk. Szép kis magánrendelő volt. Falai fakó zöldek voltak. Tudjátok, mint egy betegszobában. Bekopogtattunk az ajtón. Egy kedves nő nyitott ajtót. Valószínű ő az orvos felesége. Bevezetett minket a házba. Elmentünk az emeletre és egy zöld ajtó előtt álltunk meg. Benyitottunk. Egy szimpatikus fickó ült bent. Láttam az ultrahangos készüléket is. Furcsa volt újra látni. A férfi azt az utasítást adta, hogy hajtsam fel a pólóm. De, ez nem vicc...tényleg úgy mondta, mintha egy katonát utasított volna rendre. Felfeküdtem az asztalra. A férfi, eper illatú trutyit nyomott a hasamra. Hideg volt, de mégis kellemes. És akkor elkezdte azt a görgős micsodát forgatni a hasamon. Mi csak árgus szemekkel bámultuk a monitort. És akkor megláttuk őt!
-Mi a neme?-kérdezte Harry. Ekkor az orvos mosolyogva felénk fordult...

FIGYELEM!

A barátnőm kezdett egy blogot és segítenék neki látogatókat szerezni!!! Niall-ös blog és majd egybe fog folyni ezzel a bloggal! Érdemes lenne bekukkantani! www.storyof1dlife.blogspot.hu 1000csók: *Sütii*

28. fejezet

-Mi a baj?-kezdtem.
-A-apu azt mondta, hogy ha nem érünk oda apuékhoz még ma, akkor eltilt Niall-től. Anyu megpróbálta elmagyarázni, de nem ment. Apu nem értette.
-Hát...szerintem szökjetek meg Niall-el, mint egy szerelmes filmben.-próbáltam felvidítani.
-Hahh. Jó ötlet.-mondta elmosolyodva.
-Majd megtervezzük Harry-vel.-mondtam nevetve.
-Rendben.-mondta és közben ő is nevetésben tört ki.
-De tényleg. Ha apukád ilyen, akkor semmi sem mehet egykönnyen. Szerintem tényleg lépjetek le. Maradhattok nálunk addig! Majd segítetek kifesteni a baba szobát!-momdtam és a godolataim elkalandoztak a pici és a jövőbeli életünk felé.
-Milyen jó nektek! Milyen tökéletes az életetek!-kezdte.
-Hm? Bocsi, csak gyakran kalandozok el a névválasztással mostanság!
-Semmi baj...Csak annyit mondtam, hogy milyen jó nektek!
-Hát...ebben ne légy biztos!-próbáltam kicsit vígasztalni, hogy a mi életünk sem fenékig tejfel.
-Mert?
-Azért, mert az én szüleim Magyarországon élnek és csak 2 havonta láthatom őket és ez kikészít, mivel Anne-nel minden nap találkozok és olyan furcsa, hogy Harry megöleli és megpuszilja és én ezt nem tehetem meg a szüleimmel. Ez az őrületbe kerget. De most Harry vett repülőjegyeket a családomnak és így eljöttek hozzánk! Most ott vannak nálunk.
-Na látod. Tökéletes a férjed, tökéletes a családod, minden tökéletes.
-A tökéletes nem jó. Nem jó, mert akkor az nem élet. Az élet csupa kihívásból áll. Sosincs vége a problémák áradatának.
-Igaz. Ez csak egy mérföldkő az életemben. Minden jóra fog fordulni!
-Végre! Ezt akartam hallani! Ne szomorkodj! Bármi problémád van, hívj fel engem és megbeszéljük.-mondtam.
Észrevettem, hogy Lili hirtelen felkapja a fejét és egyenesen átnéz a vállam fölött meglepett arccal, a szája lassan mosolyra kanyarodik....

27. fejezet

-Mr. Horan sajnos nem terhelheti a lábát 1 hónapig.
-Ez azt jelenti, hogy nem koncertezhet?-kérdezte Zayn.
-Sajnálom.-mondta az orvos.
Lili arca elsápadt. Én odaszaladtam és megszorítottam a kezét.
-Nem lesz semmi baj.-mondtam.
-De....
-De?-kérdeztem vissza.
-De úgy volt, hogy most fogom bemutatni anyuéknak.
-Sajnálom.
-Ezt nem értheted. Apu nagyon szigorú ember és áldását kell hogy adja a kapcsolatunkra. Ha ez nincs meg, vége.-mondta elkeseredetten.
-Ez furi. Na mindegy, ha ez a szabály, akkor hívd fel ANYUKÁD, hogy ez történt és el kell halasztani a találkát.
-Rendben. Most meg is teszem!-mondta határozottan.
Ezzel elvonult telefonálni. Én odamentem Harry-hez és megpusziltam. Ő rámnézett és mosolygott, jelezve, hogy minden rendben.
Niall felébredt. A srácok és Niall családja bement. Mi a csajokkal kint vártunk. Beszéltem Danielle-el. Nagyon kedves lány! Jó a humora! Bekapcsolódott El is, de Lili...Lili csak ült magába roskadva. Ez rosszat jelentett. Odamentem hozzá...