-Mi a baj?-kezdtem.
-A-apu azt mondta, hogy ha nem érünk oda apuékhoz még ma, akkor eltilt Niall-től. Anyu megpróbálta elmagyarázni, de nem ment. Apu nem értette.
-Hát...szerintem szökjetek meg Niall-el, mint egy szerelmes filmben.-próbáltam felvidítani.
-Hahh. Jó ötlet.-mondta elmosolyodva.
-Majd megtervezzük Harry-vel.-mondtam nevetve.
-Rendben.-mondta és közben ő is nevetésben tört ki.
-De tényleg. Ha apukád ilyen, akkor semmi sem mehet egykönnyen. Szerintem tényleg lépjetek le. Maradhattok nálunk addig! Majd segítetek kifesteni a baba szobát!-momdtam és a godolataim elkalandoztak a pici és a jövőbeli életünk felé.
-Milyen jó nektek! Milyen tökéletes az életetek!-kezdte.
-Hm? Bocsi, csak gyakran kalandozok el a névválasztással mostanság!
-Semmi baj...Csak annyit mondtam, hogy milyen jó nektek!
-Hát...ebben ne légy biztos!-próbáltam kicsit vígasztalni, hogy a mi életünk sem fenékig tejfel.
-Mert?
-Azért, mert az én szüleim Magyarországon élnek és csak 2 havonta láthatom őket és ez kikészít, mivel Anne-nel minden nap találkozok és olyan furcsa, hogy Harry megöleli és megpuszilja és én ezt nem tehetem meg a szüleimmel. Ez az őrületbe kerget. De most Harry vett repülőjegyeket a családomnak és így eljöttek hozzánk! Most ott vannak nálunk.
-Na látod. Tökéletes a férjed, tökéletes a családod, minden tökéletes.
-A tökéletes nem jó. Nem jó, mert akkor az nem élet. Az élet csupa kihívásból áll. Sosincs vége a problémák áradatának.
-Igaz. Ez csak egy mérföldkő az életemben. Minden jóra fog fordulni!
-Végre! Ezt akartam hallani! Ne szomorkodj! Bármi problémád van, hívj fel engem és megbeszéljük.-mondtam.
Észrevettem, hogy Lili hirtelen felkapja a fejét és egyenesen átnéz a vállam fölött meglepett arccal, a szája lassan mosolyra kanyarodik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése