42. fejezet

Másnap elmentem sétálni a kórházba a reggeli vizit után, mikor is Haven-t elvitték mégegyszer kivizsgálni. A szülészeti osztályon egy csomó nő ült a váróban. Volt aki a férjével/pasijával ült, és meghitten nézték vagy simogatták a pici pocijukat, és volt aki zokogva csoszogott végig a folyosón. Na meg persze a friss anyukák "túráztak" és csevegtek egymással. A síró nőkkel teljesen együtt tudtam érezni. Én is így zokogtam a pici Darcy elvesztésekor. Egy pillanatra meg is könnyeztem őket, de akkor egyembe jutott Haven pici keze és lába, meg a gyönyörű arca. Egyszerűen angyali. Ez máris nevetésre késztetett... Megcsinlátuk. Haven a világ legszebb kisbabája esküszöm. Jesszus...lassan át fog menni ez a dolog ilyen nyálas ömlengéssé.  Most szólt egy ápolónő, hogy menjek vissza a szobáma, mert Haven éhes. Ajjajj!! 

Lassan visszabaktattam a szobába, ahol Harry, Haven és egy ápolónő várt rám. Haven természetesen sírt, Harry meg ijedten nézett rám, mint aki nem tudja mi fog történni és az ápolónő kedves nyugodsággal így szólt:

-Na Mrs. Styles(kuncog) készen áll az első etetésre? 

(azért nem tegnap volt az első, mert Havennel mindketten nagyon gyengék voltunk még, ebből kifolyólag a pici nem volt éhes, én meg aludtam.)

-Ennél készebb nem is lehetnék.-mondtam kicsit szarkasztikusan. 

-Hát akkor kezdjük. Üljön le abba a fotelbe.-rámutatott arra a karosszékre, amiben tegnap Haz aludt. Mr.Styles nagyon rémült fejet vágott, mint aki szetségtörést követett el azzal, hoyg érintkezett azzal a fotellel. Jót kacagtam magamban, és leültem a "Szent Fotelbe".-Rendben, akkor most Haven-t a kezébe adom, és helyezze elő az emlőjét, egyenlőre csak az egyiket.

Végrehajtottam az instrukciókat.

-És most?-kérdeztem kicsit megszeppenve.

-Rakja a szájába. Tudja, mint a filmekben.-mondta gúnyolódva.

-Jó.

Megtettem. Életemben nem fájt ennyire semmi a szülésen kívül. Ez a gyerekesdi a legfájdalmasabb, de egyben legszebb élmény. Haven csendben szlopálta a tejet. 

Mikor befejezte Haven, vagyis elaludt, akkor az ápolónő befektette az ágyába, és betakarta. Nem mintha én nem tudtam volna megtenni ugyanezt, de ragaszkodott hozzá, hogy "ameddig ebben az intzményben tartózkodnak, addig nem csinálhat semmit a gyerekkel az én engedélyem nélkül"-mondta. Ez kicsit flusztrált, hogy ott volt a saját gyerekem, aki az én vérem és húsom volt tőlem tíz cm-re és nem érinthettem meg, csak ennek a vén szipirtyónak a jelenlétében. Persze néha bűnbe estem, mert megsimiztem a pofiját, amikor ébren volt. Olyankor rámnézett a nagy barna szemeivel, és néhanapján küldött felém egy reflexmosolyt(olyankor  olyan boldog voltam, hogy majd kiugrottam a bőrömből). Harry és a fiúk bulija eléggé jól sikerült. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy láttam a híradóban, hogy majdnem letartóztatták őket csendháborításért. A riport címe: AZ IFJÚ SZÉPFIÚ BANDA TÚLZÁSOKBA ESETT AZ ALKOHOLLAL, ÉS A HANGERŐVEL. Kicsit sírtam a röhögéstől, amitől szegény Haven felkelt, és hívtam Ms.(vagy Mrs., bár nem hinném, hogy ezt a nőt bárki is elvette volna felelségül.) Főnökasszony-t, hogy az engedélyét kérjem a fizikai kontaktusra. Szerencsémre megengedte és végre 3 nap elteltével 5. alkalommal megérinthettem a picimet. Miután megnyugtattam, anyu kopogogott az ajtómon. Így hát behívtam...