2013. július 27., szombat

43. fejezet

-Szia kicsim!-nyitott be anyu.
-Hali Mami!-köszönök vissza.
-Khm. Már te is Mami vagy.-mondja anyu mosolyogva. 
-Igen.-válaszoltam.-Szeretnéd megismerni személyesen az unokád?-kérdeztem.
-Hát figyelj...Naná!!
Ezzel oda kísértem a kiságyhoz. Reakció: É...des...Istenem.
Hát igen...Haven írtó cuki. Majd ha nagyobb lesz, tuti személyesen csinálok róla egy portfóliót. Na mindegy. Anyu hozott nekem egy bödön húslevest, így azt falatoztam. Még mindig anyué a legjobb, és ez vitathatatlan. Jesszus! Nekem tudnom kéne főzni. Hoppá-hoppá...Haven nem ehet egyfolytában konzerves bébi kaját! Haza megyek, és ameddig csak szoptatom a picit, kikupálom magam mester szakáccsá. Anyu kb. 1-2 órát volt bent velem, meg Havennel, és aztán leváltotta Harry. Harry és én túlestünk az első pelenkázáson. Harry véleménye a pelenkázásról: "Életemben nem láttam még ilyen cuki popót! És sosem gondoltam volna, hogy egy ekkora gyerek EKKORÁT tud kaksizni." Az én véleményem a pelenkázásról: "Büdi. És cuki. Még sokk hatás alatt vagyok, nem nyilatkozom" ez elég furi, hogy magamnak nem nyilatkozom, de olyan viccesen hangzik. Az a lényeg, hogy ezzel elhatároztuk, hogy minél előbb bilire szoktatjuk a kis manónkat, na meg persze az is fontos, hogy tiszta lett Haven. Harry ma bent aludt velem. Nem hozott pizsit, ezért kért egy kórházi köpenyt, majd befeküdt mellém "élével". Egyfolytában suttogott mindenféle hülyeséget a fülembe amitől röhögnöm kellett, de nem tehettem, mert akkor felkelt volna Haven, így hát vörös fejjel(legalábis azt gondolom, mivel sötétben nem látszik) kuncogtam, miközben folytak a könnyeim. Gondolom ismerős érzés mindenkinek, ugye?! Miután szóltam Harry-nek, hogy ez a vég, a fülembe súgta, hogy "Szeretlek Zsófi. Már nem csak te raboltad el a szívemet, hanem Haven is. Te vagy a legjobb, ami valaha történt az én kanos előéletem után." Erre ismét elkezdtem sírni, de mostmár nem tudtam eldönteni, hogy a röhögéstől, vagy a meghatottsától. Ezután összebújtunk, és Haz elkezdte csavargatni a hajamat, erre elaludtam. Reggel elég későn keltem ahhoz, hogy Harry kicserélte a ruháját és már 3x Haven pelenkáját. Mikor felébredtem, a "fincsi" reggeli az éjjeli szekrényen volt, és nem tudtam nem észrevenni, hogy Harry odakészített egy műanyagpohárba kávét, és a pohárra az volt írva a drágám "gyöngy betűivel", hogy "Annak, aki megérdemli. Szeretlek". Ezek után odahívtam magamhoz, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. Egészen délig családi piknik volt a szobába Havennel és Harryvel. Fél egy körül váratlan meglepetés ért bennünket. Egy mindkettőnknek ismerős figura kopogtatott. Harry édesapja...

1 megjegyzés: