Haven Sophie-Anne Styles a nevem, és 2013.07.23-án születtem. A súlyom most 2500 gramm, mert koraszülött vagyok, de nem kell aggódni, mert a doktorbácsik és nénik nagyon vigyáznak rám meg anyura. Anyu sokat sírt amikor megszülettem, de közben mosolygott. Apu is sírt, de ő anyut nézte, majd engem és magához ölelt. Utána doktornéni megvizsgált , megfürdetett és ,megmutatott a nagyiknak, nagypapáknak, a sok-sok nagybácsimnak és nagynénimnek és persze a szüleimnek. Én persze sírtam. De nem azért mert rossz volt találkozni velük, csak az az átkozott lámpa vakítóan világított. Aztán a doktornéni beletett egy ágyikóba és jól betakart. Anyu sokszor kivett onnan, és megetetett, majd megszeretgetett.
Amikor elfolyt a magzatvíz, Harry-t rögtön felkeltettem.
-Harry! HARRY! HARRY EDWARD STYLES!
-Miva'?-mondta félálomban.
-Jön a gyerek.
-Ugye csak viccelsz...-sóhajtott.
-Azt hiszed ezzel viccelnék?-mondtam kissé ingerülten-Aúúúú! Jönnek a fájások! Siess már!
-Jól van, akkor futás van!!!!!
-Végre, hogy észbekaptál Bogyó (aki nem tudná: Bogyó(, a csigafiú) és Babóca(, a katicalány) c. rajzfilm)!
-He...he...terhes humor.-mondta Harry kekeckedve, és közben olyan gyorsan öltözködött és pakolt a kocsiba, mint a villám. Közben én is nagynehezen felkaptam valami rongyot, ami nem bánja a koszt, és "bepattantam" a hátsóülésre. Harry, mint egy eszelős vezetett a kórházfelé, és amikor odaértünk, berohant a recepcióra, mintha egy halálos baleset áldozatát hozta volna éppen be. Rögtön jöttek az orvosok, és beültettek egy tolószékbe. Harry nagynehezen átvágta magát a rajongók tömegén, és kiharcolta, hogy ő tolhassa a kocsimat. Az orvosok félúton átvettek, amikor Harry már nem jöhetett velem a vizsgálatok miatt. Majd fél óra múlva betoltak a szülőszobába, és ott találkoztam a legszexibb műtős ruhás férfival életemben, a gyermekem apjával. És akkor elkezdődött életem legfájdalmasabb, de egyben legboldogabb másfél órája. Megfizethetetlen élmény volt, amikor felsírt Haven. Mikor előbukkant, Harry rám mosolygott sírás közben, én is rá elég fáradtan és szintén zokogva, majd a szülész orvos egy másodpercre Harry kezébe adta a picit, és utána elrohantak vele...valószínű azért, mert koraszülött volt és ki kellett vizsgálni, hogy minden szerve teljesen fejlett-e. Szerencsére 1 óra múlva egy ablakon keresztül megmutatták a Horváth-Styles klánnak és persze a fiúknak(akiknek egybetolt bulit kell tartani, mert ugye az 1D 3 éves és Haven is megszületett), majd engem eltoltak a szobámba. Amikor felkeltem, újra reggel volt. Haven ágyikója az ágyam mellett volt, és Harry a szoba végében lévő fotelben aludt horkolva. Haven is szundikált. Először volt alkalmam megvizsgálni a picurkámat. Alvás közben szakasztott apja volt, a horkolást leszámítva. A csöndes vizsgálódásomat Harry túl hagos "Jó Reggelt!"-je zavarta meg, amivel Haven-t is felébresztette. Megtanultam, hogy a felkelés a hangos zokogással volt egyenlő. Kezdődik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése