-Tessék?
-Mondom, megkerestem édesapám.
-És mi az a monokli? Hm?-kérdeztem faggatóan.
-A bosszú egy kicsit visszaütött.
-Te összeverekedtél az apáddal?
-Igen. És jól esett...-mondta.
-Te teljesen idióta vagy?!-mondtam ingerülten-Az eszem megáll! Hogy jössz te ehhez? Ez kész...-kiabáltam. Odajött hozzám, és meg akarta érinteni az arcom, de én durván eltaszítottam a kezét.- Inkább ne érj hozzám.-és ezzel megfogtam a pulcsim, a mobilom és a kulcsom, majd távoztam a házból, az ajtót nyitva hagyva.
-Zsófi! Ne menj el, beszéljük meg!-kiabálta utànam, de én rá sem hederítettem. Elegem volt ebből. Elegem volt az arcoskodásból. Azt hiszi ő a világmindenség? Őrültség... Mialatt odaértem az első mekihez (10 perc), kb. 30 SMS-t kaptam Harry-től. Jó olvasmány volt a vacsihoz. A kedvencem az volt, amikor azt írta, hogy ha nem megyek haza, akkor nem főz vacsit...az a vicces, hogy nem tud főzni. Éppen a krumplimat majszoltam amikor egy csoport sikítozó lány jött be az étterem kapuin. Pár perc elteltével megláttam Harry-t is aki éppen átverekedni próbálta magát a sorfalon. Ezidő alatt én kivittem a tálcám és könnyedén kimentem a kijáraton. Utam a parkba vezetett, ahol leültem egy padra és néztem a csillagokat. Elkezdtem számolgatni őket, amikor megint a lányok zsivaja zavart meg. Ekkor már nem menekültem. Igazából, már nem haragudtam rá, csak kicsit furcsán érintett ez az egész, hogy ezt tette. Így hagytam, hogy leüljön mellém a csőcselékkel együtt, majd egy hatalams puszit adott a fejemre oldalról. Én ugyanezt viszonoztam, csak meg is öleltem hozzá még pluszba. Visszaölelt, és az ölébe vett, majd hosszan csókolta az ajkaim, miközben a teljesen agykárosult pláza picsák a vakus telefonjukkal fotóztak minket. Egy idő után felálltunk, és hazamentünk, bekulcsoltuk az ajtót, bezártuk az ablakokat, és mi megbeszéltünk mindent, ameddig a rajongók sikítoztak. Gondolkoztunk, hogy felvesszük hangfelvételre, amit ordítoznak a csajok, és az lesz Harry csengőhangja, de miután egy csaj azt üvöltötte, hogy "Harry ez a csaj egy ribanc!" elvetettük az ötletet. Persze másnap jöttek az újságcikkek, azokról a dolgokról, amik eddig viszonylag titkosak voltak, na és persze az utálkozó üzenetek, posztok, tweetek. Imádtam. A kedvencem az volt, hogy: "Nem hiszem el, hogy Harry gyereket csinált neked! Remélem kirak titeket az utcára megfagyni télen, és elvesz engem feleségül! Hülye lotyó!!" Harry ezek után írt egy "nyilvános levelet" a "rajongóknak", hogy azonnal fejezzék be, mert ez nem az ő életük, és, hogy hogyan jönnek ők ahhoz, hogy engem szidjanak, engem, aki várandós. Pedig már kezdtem élvezni az esti olvasmányt. Eskü ez a pár nap olyan durva volt, hogy csodálkozom rajta, hogy nem indult meg a szülés...Másnapra nem is kellett ezen csodálkoznom, hiszen reggel "bepisiltem".....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése