44. fejezet

Jó napot!-mondtam elég ridegen ahhoz, hogy lesápasszam szegény középkorú barátunkat. 

-Szervusz. Fiam,-épp belekezdett volna valamibe, de látta, hogy nem nagyon vagyunk vevők a bájcsevegésre azok után ami történt, ezért gyorsan magába fojtotta a mondandóját, és csak ennyit mondott: Hoztam egy csokor tulipánt, rózsaszínt, mert az kiemeli a szép arcod Zsófi....na meg mostmár Haven-ét is. Hova tehetem?

-Csak szúrja bele egy tetszőleges vázába...valamelyikbe, amelyik kiemeli az ön arcát.-mondtam gúnyosan. Erre fogta magát és belehelyezte a fehér színű vázámba, amiben azok a vörös rózsák voltak, amiket Harry-től kaptunk.

-A fehér mindenhez megy.-mondta.-Sziasztok. Nem zavarok soha többet. Vagyis szerintem az korrekt, ha az unokámat felköszönöm minden évben, nemde!?

-Szerintem egy üdvözlőlap is megteszi...-mondta Harry lekezelően.-És az ajándékot meg feladhatod a postán. Szia.-zárta le a témát. Ezzel az apja bólintott és távozott a kórteremből. Ezek után Harry-vel hosszasan ültünk némán, és a tekintetünk vagy egymásra, vagy Haven-re szegeődött. Miután észeltük ezt a kínos szituációt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. Haven-t befektettem a "tolóágyba", én nagynehezen felálltam, és elindultunk körbe-körbe a folyosón. Kb. a 15. körnél, amikor visszaértünk, kettőt találhattok, hogy kik vártak minket.  Persze, hogy a fiúk, a barátnőikkel/immel, együtt. Bevonultunk lármásan a szobába, a többi beteg örömére, és hosszan ecseteltem nekik a "véresen"(szóvicc) komoly történetemet, Haven születésével és az elmúlt pár napról. Mindenki hozott valami cukiságot a babának. Zayn és Perrie egy rózsaszín cumit, amibe bele volt írva Haven TELJES neve, Liam egy rugdalózót(lány híján egy batman-eset sikerült összekaparnia), Louis és Eleanor egy stresszlabdát(haha nagyon vicces), és nagy meglepetésemre Niall tök egyedül volt, Lili sehol, és mellesleg ő egy nagyon édes csörgőt hozott. Nagyon jól éreztem magam a társoságukban, bár amikor Louis kitalálta, hogy dobálgassuk a babát, akkor kicsit kiakadtam, és egy kicsit elküldtem melegebb éhajlatra, de nem sértődött meg, mert szerintem ő is érezte, hogy kezd kicsit sok lenni. Perrie-vel volt egy komolyabb beszélgetésem a mosdóban a házasság komolyságáról, meg arról, hogy nem kell rögtön gyereket vállalni úgy, ahogy mi tettük, de megnyugtatott affelől, hogy ő még egy ideig szeretné építgetni a karrierjét, és nem akar olyanná válni, mint Snooky, aki szülés után kb 1 évvel már új évadot forgat a Snooky és JWOW-ból. Szóval a baba téma tabu. Röpke 3 óra után elküldtem a népet, mert kaja tájm volt Haven-nek és ahhoz ugye csönd kell és nyugalom. Mikor megtápláltam méhem gyümölcsét, Harry-től is búcsút vettem, mert este mennek stúdiózni a fiúkkal. Magamra maradtam Haven-nel. Szoknom kell ezt az érzést, mert oké, hogy Harry a legtöbb időt, most velünk tölti, de a banda nem oszlott fel, és nem is fog. Ha miattam bármi is történne az 1D-vel akkor én véget vetnék az életemnek, de ezt Harry is jól tudja. Directioner voltam/vagyok, szóval a zenéjükért élek gyakorlatilag. Elárulom, hogy az új dalokat néha elénekli nekem Harry. IMÁDOM őket, szóval érdemes lesz várni rájuk csajok. 

Olyan este 11 körül, mikor Haven is hajlandó volt elaludni a kornyikálásomra(tényleg bűn rossz a hangom), akkor én is nyugovóra tértem. De reggel könnyes szemmel, hidegrázással, és verejtékezéssel keltem. Rosszat álmodtam, rossz előérzeteim voltak. Azonnal felhívtam aput, hogy anyu jól van-e. Sajnos a megérzésem nem csalt.....anyu itt van a kórházban.