18. fejezet

Ma Harry-vel elmentünk kirándulni. Semmi extra nem volt, csak elautóztunk az óceán partra. :) Útközben sokat beszélgettünk:

-Zsófi, én mindig veled leszek. Szeretlek. Sosem foglak elhagyni.... 

-Én is szeretlek. Mindenkinél jobban! 

-Figyelj, nagyon sok barátnőm volt(ennél a résznél elkerekedtek a szemeim, de rájöttem , hogy egy szexisten fiúbanda tagjának az lenne a fura ha nem lenne barátnője!), de amikor megláttalak....úgy éreztem, hogy te vagy az igazi...mint a Romeo és Júliában. 

-Ez cuki :) Én is hasonlóan éreztem magam, de én nem azon a napon szerettem beléd, hanem 1 évvel az előtt! :D 

-Komoly? És mi miért nem találkoztunk előbb?

-Nem tudom... így volt megírva.-mondtam és megfogta a kezem.

-Minket egymásnak teremtettek és örökre együtt maradunk. És Darcy története is ezt bizonyítja ...nekünk együtt kell maradnunk.-ezután az első pihenőhelynél megálltunk és megcsókolt.

Folytattuk hosszú utunkat a parthoz. Szép volt az idő szerencsére. Semmi sem húzhatta keresztbe a számításainkat  Ezek után  remélem nem fog nagyobb csapást súlytani ránk az Isten. 

Amikor megérkeztünk lementünk a partra és leterítettünk egy pokrócot, ráültünk. Csak ültünk és ültünk a csöndben és hallgattuk az óceán hangját. Sütött a nap és 20 fok volt. Elég volt a pulcsi. Egy idő után Harry odahajolt az arcomhoz és megpuszilt:

-Szép vagy.

-Köszönöm.

-Ezt a szempillaspirált tőlem kaptad, ugye? 

-Öööö...Igen. De most komolyan erről beszélünk? 

-Igen, mert egyszerüen elbűvölsz! És el akarom terelni a szót....Darcy-ról....

-Figyelj...lehet, hogy Darcy nem érezte volna jól magát itt. Ezért döntött úgy Isten, hogy ne jöjjön világra. Ez volt a sorsa. Lehet, hogy a következő gyerekünk lesz a világ legjobb orvosa, vagy a világ legjobb énekese. Lehet, hogy sokra fogja vinni. Nem tudom. De az biztos, hogy ő valamiért meg fog születni! Mindenki azért születik, hogy legyen belőle valaki! Nem hiába élünk és elszomorit, hogy ezt nem mindenki így látja.

-Hát engem is....