9. fejezet

Az a helyzet, hogy 2 hétig csak pakoltam és pakoltam. Persze Harry is segített. Elbúcsúztam, a szüleimtől és a haveroktól. A reptéren, nagyon hosszú volt a sor. Pár csókkal oldottuk a feszültséget a nagy várakozásban. Végre sorra kerültünk:
-Ilyen fiatalon férjhez ment?-kérdezte a közép korú hölgy.
-Nem, ő nem a férjem, hanem a barátom-válaszoltam, miközben Harry értetlenül nézett rám.
-Jajj, hát tényleg! Az útlevélben nem egyezik a keresztnév!-mondta.
-Hát, nem.-válaszoltam és tovább álltunk Harryvel.
Lefordítottam Harry-nek amit a néni mondott és ő ezt felelte:
-Remélem nemsokára büszkén válaszolhatjuk, hogy "Igen, mi házastársak vagyunk"!
-Figyelj! 4 év múlva... :)
-Oké, de...-nem is tudta befejezni, akkor a puszit adtam az arcára! 
Felszálltunk a repülőre, mikor elindult, Harry elkezdte szorítani a kezem, mint aki még sosem ült repülőn! Megkérdeztem, hogy miért csinálja és ezt felelte:
-Azért, hogy ne érezd egyedül magad és, hogy ne félj!
És erre elkezdtünk ismét csókolózni. Másfél óra múlva már a Londoni reptéren voltunk, ahonnan egy magángép vitt el Holmes Chapel-be. Mikor megérkeztünk, Harry anyukája egy nagy tepsi almás pitével várt minket! Anne nagyon kedves nő. Sokat beszélgettem vele és Harry azt mondta, hogy az anyukája kedvesnek tart, pedig ő nem minden lánynak mondja ezt! 
Az első éjszaka...jól sikerült....vagyis rosszul, de csak a másnap miatt. A következő történt. Megszegtem az ígéretem. Lefeküdtem vele és anyuéknak elmondtam...nagyon kiakadtak...azt akarták, hogy menjek haza, de nem fogok...az is lehet, hogy egy hétig kint maradok...most már mindegy....
Anne is tudja, de ő örült! :D Ő már azt várja, hogy tőlem legyen unokája! Persze, hogy örült! De ez minimum 3 év múlva történhet meg csak...Anne, sajana várnod kell még egy kicsit! Harry, persze megmagyarázta anyuéknak, de anyuék soha többé nem akarják látni őt! Ekkora ügyet csinálni ebből! Hiszen, már 16 éves vagyok! A XVI. században 14 évesen gyereket szültek a lányok! Ne szórakozzunk! Na, mindegy ami megtörtént, az megtörtént....